100. ARCKÉPEK
100. ARCKÉPEK
Maurice Barrès
[Párizsi Levelezőnktől]
[Párizsi Levelezőnktől]
Maurice Barrès egyik legkifejezőbb embere a mi korunknak. Típusa, prototípusa az erkölcstelen bölcsnek, az érvényesülő valakinek. Diákkorában senkit úgy nem kínoztak korának siralmas problémái, mint őt. Érezte, tudta, hogy semmi sincs jól úgy, ahogy van. Látott, önmagában lerajzolt minden emberi és társadalmi paradoxont és disznóságot. De mégis elhajlott rongyos diáktársaitól mindig. Wekerle egyik iskolatársa beszélt nekem valamikor Wekerléről ilyesmit. Wekerle, a sváb kasznárfiú, valamikor okos fiú volt. Látta a magyar élet minden barbárságát, kicsinyességét, átkát. Erre fogta magát s hízelkedett, kedvébe járt a mágnás-kölyköknek s az előkelőbb, buta dzsentri tacskóknak. Hogy neki igaza volt, azt senki le nem tagadhatja ma. Hogy Maurice Barrès-nak is igaza volt, az megint természetes. Lelke válságait diákpajtásai előtt is jól titkolta. Hideg, óvatos, megfontolt és mindig jól öltözködő ifjú volt. Azután írni kezdett s amit írt, az az ékesen beszélő nihilizmus maga volt. De ez a nihilista, ez a Maurice Barrès, nem dobott soha bombát. Ostromolta a társadalmat, a mai politikát és a mai kultúrát. Közben azonban arisztokratákkal, nagy papokkal barátkozott. S elérkezett szépen a klerikalizmus és feudalizmus vezérkarába. Ma már az Akadémia egyik halhatatlanja, aki a minap zengte a dicséretét egy királypárti mágnásnak, az ő akadémiai elődjének. Ha becsületes, ha élhetetlen, ha hiszi, amiket összeírt, ma ő volna a hímnemű Louise Michel. Anarchista volna, dühös, vad, elkeseredett. De Maurice Barrès bíbornokok és márkik barátja. Nagy író, mert valóban egyik legnagyobbja a mai francia szépíróknak. Azonfelül képviselő, világfi s szociológus Bourget iskolája szerint. Egy kicsit Wekerle Sándor – életprogramjában s egy kicsit Prohászka Ottokár – reverendátlanul, szép, merész és veszedelmes féligazságaival. Ha Franciaország végleg rá nem taposott volna a nacionalista betyárvilágra, még miniszter is lehetne belőle. Tanulságos ember, s az élete minden országban beszédes tanulság. De bizonyos, hogy nagyon sokszor álmodik rosszakat. Mint ahogy a legszebb karriert futói a mi korunknak titokban nagyon bús emberek. Mert a társadalmi lelkiismeret ma már megtalál mindenkit. S a legszebb karrierű hazugoknak is meg-megsúgja: komédiás az úr, gyalázatos, hazug és szerencsétlen.
Párizs, február 9.
Budapesti Napló 1907. február 12.
A. E.
