125. PÁRIZSI JEGYZETEK
125. PÁRIZSI JEGYZETEK
I.
A hímzett frakkú spionok
A hímzett frakkú spionok
Most Párizsban megint kiderült egy voltaképpen régi, avas titok. Hogy a diplomácia nem más, mint szervezett, előkelő, nemzetközi kémintézmény. A Montagnini-ügy aktái mutatják, hogy a nagykövet és a követ urak mi mindent mernek az ellen az ország ellen cselekedni, ahová küldik őket. Ha egyszerű magánemberek volnának s ilyen turpisságokon érné őket akár Monaco fejedelemség is, a golyót vagy a kötelet nem kerülnék ki. Ha egyszerű magánemberekről suttogják, hogy kémek, egy valamirevaló társaság sem fogadja be az így megbélyegzetteket. Ellenben a nagykövet és követ urak excellenciások és majdnem fejedelmek. Bécsben, Berlinben, Londonban, Párizsban, mindenütt. A mai társadalomnak alapja az erkölcs, amiként ebből is látnivaló.
II.
A nagy drámai művésznők
A nagy drámai művésznők
Egyszer valamikor Márkus Emmával kapcsolatban írtunk a híres művésznők irodalmi kultúrájáról. A híres művésznők, Shakespeare, Goethe, Ibsen, Hauptmann és Meaterlinck interpretálói annyit értenek az irodalomhoz, mint a tyúk az ábécéhez. Vigasztaljon bennünket, hogy a híres művésznők értelmi és lelki kultúrája kevés kivétellel mindenütt nulla.
A minap Párizsban Réjane asszony, a híres Réjane, összeveszett Lugné-Poe úrral, az Oeuvre színház jeles direktorával. Egy próbán, a Réjane-színházban, ahova Lugné-Poe-t vendégül hívta a díva és direktornő. Tudniillik olyan író darabját újítja föl a Réjane-színház, akinek s jogainak Párizsban Lugné-Poe a képviselője.
Később, a veszekedés után Réjane asszony így zsörtölődött:
– Hallatlan, ha meggondolom, hogy jóformán az ő kedvéért vettem elő annak a divatba jött vén szamárnak ezt a darabját.
A divatba jött vén szamár: néhai Ibsen Henrik s a darab: Nóra.
III.
A vallás a családban
A vallás a családban
A papa ateista, antiklerikális, népszerű, radikális politikus. A mama rendesen gyónik, leányait megbérmáltatja. Áldoz bőven szent, egyházi célokra s ha a kisasszonyok férjhez mennek, egyházi áldással reparálják a profán polgári kötést. Ez Franciaországban olyan mindennapi, hogy már föl se háborító. Annyival inkább, mivel nem éppen szokatlan más országokban sem. Életünk szebbik fele, a teremtés koronája, a mélyen tisztelt nő nem akar a papokkal szakítani. Még a feminista asszonyok között is van ilyen típus. Hát bizony ne csodálkozzanak a harcos asszonyok, ha az emancipációs jelszavukat ott is furcsa arccal fogadják, ahol az ilyen fogadtatást legkevésbé várják.
(Párizs, április 8.)
Budapesti Napló 1907. április 13.
A. E.
