126. A MEGSZÁLLOTT PÁRIZS
126. A MEGSZÁLLOTT PÁRIZS
[Párizsi levelezőnktől]
Mintha 1871 ismétlődnék: a versailles-iak bevonultak Párizsba. Párizst idegen garnizonokból összerajzott hadsereg őrzi. Pedig ma még csak a pékek sztrájkolnak. S az ijedősek már a Commune-t szagolják. S micsoda tréfája lesz a sorsnak, ha Clemenceau lesz éppen kénytelen eljátszani a Thiers szerepét. No, no, elég lesz a párhuzamból. Mert még Budapesten is halálra találnak ijedni a jámborok. Tehát jelentsük ki hamar: a barrikádok még nem épülnek. S a Commune se fenyegeti Párizst. Negyvenhat év óta nagyon megokosodott Párizs forradalmi népe.
Bizonyos, hogy Clemenceau még imádkozni is tudna egy kis lázadásért. Ötvenezer katona ülne tíz óra alatt Párizs nyakán. A negyedik rend pedig megint okosodhatnék legalább is negyvenhat évig. De sajnos, Clemenceau nem lesz Thiers. Sajnos, a munkások nem hajlandók még egyszer eljátszani a Commune-tragédiát. Egyszerű okból: mert félelmesen erősek.
Európa nem látja tisztán, mi történik itt. Nagy hagyatéki eljárás folyik ma Franciaországban. Tíz éven belül átveszik a hatalmat itt a szervezett munkás-milliók. Nincs erő és nincs ravaszság, ami ezt meggátolja. Forradalom: kész nevetség erről beszélni. S a francia proletárság egyben igazolni fogja a politikai akció erejét és mindenhatóságát. Nem kell itt forradalom: minden készen van. Csak hát a leltározás s a hagyatéki tárgyalás a történelemben sem éppen rövid processzus.
E nagy, impozáns történelmi színjátékhoz szabadjegyet kap egész Európa. Lássa és tanuljon belőle minden társadalom. A munkás Franciaország egy táborban van. Tanár, tanító, hivatalnok, alkalmazott, munkás mind szocialisták.
A Haza és a Köztársaság veszedelemben van, jajgatják a tőkés radikálisok. Persze, persze, a Haza nagyon kipróbált bunda a záporeső ellen. De tíz hónappal ezelőtt a francia Tőke azzal fenyegetőzött, hogy kivándorol külföldre, ha meg merik becsületesen adóztatni. A derék burzsoák ugyanakkor azt üzenték Clemenceau-nak, hogy ők mind királypártiak lesznek, ha a Köztársaság meg nem védi őket a szocialistáktól.
Hát így szeretik e derék emberek a Hazát és a Köztársaságot. A legpompásabb látnivaló a klerikálisok viselkedése. Titokban örülnek, hogy a radikális kormányt szorongatják a szocialisták. Remélik, hogy így kevesebb ellenőrzéssel dolgozhatnak. Clemenceau nem ostromolhatja Rómát akkor, ha a szocialista Hannibál itt van a kapuknál. S micsoda siralmasan komikus verembe fognak esni, ha észre nem térnek, a polgári radikálisok. Uralom-dühükben egyenesen keblére borulnak Rómának. Arra ébrednek egy szép napon, hogy egy táborban vannak a reakció embereivel. Kétharmad részükben csak mert a polgári radikalizmus egyharmadrésze legalábbis meg fog hajolni a történelmi parancs előtt. Hogy tudniillik inkább az Internacionale, mint a pápai Himnusz. S inkább egy szociális köztársaság, mint egy új Restauration.
Ezek ma talán még nem aktuális dolgok, de holnap már azok lesznek. S ne tessék otthon Budapesten bosszankodással olvasni a francia táviratokat, a legtöbbször színezett szamár, didergő ferdítéseket. Nincs itt forradalom s még kevésbé commune. Itt egyszerűen a História végzi a maga kötelességét. S e história elé az új Thiers, Clemenceau is hiába áll.
(Párizs, április 14.)
Budapesti Napló 1907. április 17.
A. E.
