2. A SZAJNA MELLŐL
2. A SZAJNA MELLŐL
I.
Roma – non gaudet
Roma – non gaudet
Clemenceau és Jaurès csatájának Róma nem örül. Hinné ezt valaki? Szocializmus és polgári radikalizmus marakodnak. Valaha ilyenkor Róma örült. Ma? Ma Róma kap ki. Csak nagyszerű ország ez a Franciaország. Új és új leckéket ad a világnak. Mi lesz most? Franciaország ma radikális. Viszont a burzsoá társadalom remeg a kollektivizmus veszedelmétől. Ám radikálisnak csak kell lenni – valamerre. Tehát a polgári radikalizmus Rómára veti magát. A lutte finale még csak most kezdődik Franciaországban. Tíz év után nyoma se lesz itt az Egyház hatalmának. Minden más horoszkóp hamis. Most jelent meg Párizsban egy érdekes könyv: Contre Rome. Teljes arzenál ez. Dokumentumai az Egyház ellen indult harcnak. A polgári Franciaország egyelőre obstruál a szociális állam-alapok lerakása ellen. De e helyett ki fogja söpörni a portájáról Rómát. Pápástul, templomostul, kátéstul együtt. Ez is jobb, mint semmi. Sőt talán ma – a legjobb. Vidáman várhatja a nagy söprést a haladó világ.
II.
Párizs és Szizovatha
Párizs és Szizovatha
Nem szabad azon mosolyogni, hogy Párizs komolyan ünnepli Kambodzsa királyát, Szizovathát. Jó emberek komolyan és szeretettel szoktak a gyermekekhez szólni. És Párizs így viselkedik az egzotikus fejedelmekkel szemben. Becézi, komolyan veszi őket, s játszik velük[.] Szizovatha természetesen boldog és büszke. Láttam a Sarah Bernhardt színházában a fekete felséget. Olyan komoly áhítattal hallgatta Rostand Sasfiókját, mintha minden szót értene. Ami pedig a famőz táncosnőket illeti, ez furcsa história. Szizovathának nincsenek udvari táncosnői. Ellenben hallotta, hogy Párizs szereti a nőket. Ő felsége tehát összeszedett vagy száz táncosleányt az országában s hozta őket ajándékba. Párizs azonban nem engedte meg, hogy a gáláns király kompromittálja Kambodzsa trónját. Párizsnak ma még nem a királyok szállítják a nőket. Mindenek fölött pedig Párizs nem engedte meg, hogy konkurrenciát csináljanak az ő kis nőinek. Hiszen vannak ezek, szegények, elegen.
III.
Százötvenmillió frank
Százötvenmillió frank
Európának ennyibe kerül a militarizmus minden egyes napon. Tessék ezt megszorozni háromszázhatvanöttel. Az ember nem éppen szocialista. És mégis, mégis. Eszébe jut millió földi szomorúság. Ez a rettentő kincs mennyi jót tudna mívelni. És ezt a polgári Európa bambán szórja ki önvesztére. Holott véres birkózásokra kész, ha tíz fillérrel többet akar a munkás. Minden becsületes ember ordítsa ezt a rémes valóságot minden egyes napon. Dugja be a fülét, ha szép igékkel vigasztalják. Hiszen százötvenmillió frankot eszik el előlünk naponként a katona. Lehet-e másról beszélni, míg ez így van? Guesde azt kívánja, hogy a nagytőkéseknek ne legyen választói joguk. Ennél bölcsebbet is kigondolhatott volna. Ha a dúsgazdagok szeretik a katonaságot, legyenek ők katonák s csak ők. Fizessék is meg az árát. (Apropos, egy kis mementó. Franciaországban a munkások arról vitáznak, hogy ne vegyék-e el a gazdagok választói jogát? Ostoba gondolat természetesen. De tünete egy óriási progressziónak. Nálunk még komolyan hiszik az uralkodó osztályok, hogy az általános választói jogot lehetséges – meg nem adni.)
IV.
Sarah Bernhardt itthon
Sarah Bernhardt itthon
Amerikából nem régen azt üzente, hogy sohse jön haza. Tehát ma már Párizsban van. Elébe utazott minden smokk, egy sereg újságíró, sok színész, habitüé. Valaki megsúgta neki, hogy most már megkapja a becsületrendet, ha akarja. A nagy Sarah ez idő szerint töpreng. Elfogadja-e? Amerikai útjáról meséket beszél a kitűnő nő. Ha fele igaz, ez is sok. Többet keresett a körútján egy millió franknál. És hízott öt kilót. Ez nagyon sok ám. Csodálatos asszony. A kupéból egy aggastyán karján szállt ki. Ez az aggastyán – a fia. Ma már a Bois-ban kocsizott s én lekaptam a kalapom előtte. Ez a nő a legfranciább nő ma Párizsban. Ha fiam volna, boldog volnék, hogyha Sarahba bolondulna.
Párizs, június 24.
Budapesti Napló 1906. június 27.
A. E.
