21. A SZAJNA MELLŐL
21. A SZAJNA MELLŐL
I.
Mikor Saul megtér
Mikor Saul megtér
Például lett volna egy francia Wekerle. Azaz, hogy éppen erről akarok írni. Mennyi Saul tér meg itt Franciaországban. Hajdan dicső és vad temperamentumok sehol sem jámborulnak meg olyan sokszor, mint Párizsban. Ugyanitt, honnan csapatostól járnak Lourdes-ba pajkos életű nők. És ugyanitt, ahol bigottakból válnak a legjobb forradalmárok. Ahol erős az intellektuális kultúra, így van ez. Nálunk még ritka ez a lelki procedúra. Az ifjak nem szegődnek el az Antikrisztushoz. Tehát nem is kell meg[t]érniök. Szent Imre szűz lelke van velük már a dedóban. Nem kell belefáradniok az eszmékbe. Mert eszmék nemigen csapnak rájuk. Franciaországban azonban sűrű a Pál-fordulás. Radikális Wekerlékből lesznek totyakos korukra ultramontán Wekerlék. Itt az Egyház legengedelmesebb szolgái ex-ateisták. Fiatal bölcse a francia reakciónak, Barrès, például, szintén ifjú nihilistaként kezdte. Csak ő hamar rokkant meg. Politikusok, írók, művészek között hány az ilyen Barres. Holott ennél utálatosabb elváltozás nincs a világon. Ezt a nyárspolgárok a hajlott kor bölcsességének hívják. Nekem meg mindig egy magyar költő jut az eszembe ilyenkor. Ez szintén forradalmár volt. Talán ő fordította le először a munkások Marseillaise-ét. És egyszerre vallásos indulatok ébredtek benne. Hű fia lett az Egyháznak. Szűz Máriához írt zsoltárokat. Fájt neki minden újítás. És egyidőben lett antiszemita és – nőgyűlölő. Ugyanakkor, mikor Szűz Mária himnuszait írta. Miként Rudnyánszky Gyula is akkor lett pietista, mikor a büntető törvénykönyvvel kiviaskodta magát. Mikor a modern kultúrtársadalom Saula megtér, mindig okos orvost kell megkérdezni. Az mindjárt megállapítja a diagnózist. Marazmus senilis, valami fizikai vagy lelki aberráció, üzleti érdek. Mert mennyei szózat ma már csak a legritkább esetben intéződik a megvakított szemű Saulhoz.
II.
Sarah Bernhardt ügye
Sarah Bernhardt ügye
Egy gonosz úr a Nopcsa-affér idejének híres mondásával magyarázza a Sarah Bernhardt kázusát. Nem vén, de becsületes lehetett egyszer valakinek nagy fájdalmára a híres tragika. Hogy világosabb legyen a szó: egy gavallér most állt bosszút Sarah Bernhardton. E gavallér ma már aggastyán. Ott ülhet a becsületrend tanácsában s nagyrangú úr bizonyosan. Szerelmes csuklását egykor kinevethette Sarah Bernhardt. A gavallér várt. Most aztán nem tartja érdemesnek Sarah Bernhardtot a becsületrendre. A becsület rendjére – még világosabban. Párizsban a legkomolyabban így beszélik. És lehetetlennek nem lehetetlen ám. Ilyen diszkrét csúnyaságok rejtőznek sokszor világrengető dolgoknak a mélyén is. Csak arra kíváncsi mindenki, mi lesz. Hogy eltörlik a becsületrend tanácsát. Ez Sarahnak nem lesz elégtétel. Még ha a rendet törölnék el, még akkor se volna. A faktum, hogy ő a kis piros szalagot nem kapta meg. S hogy ráadásul szégyenkalodába állították. Mert talán polgári családanyának nem volt elsőrangú. Kápráztató bolondság. Tíz millió francia asszony közül Franciaország öreg urai éppen Sarah Beruhardttól kérik számon az erényt. Óh be korán halt meg az az Offenbach nevezetű kis zsidó.
Párizs, július 30.
Budapesti Napló 1906. augusztus 2.
A. E.
