22. MAGYAR FIGURÁK PÁRIZSBAN
22. MAGYAR FIGURÁK PÁRIZSBAN
I.
Monsieur Kis-Balog
Monsieur Kis-Balog
Chateaubriand szerint a franciák nem szeretik a szabadságot. Ők az egyenlőséget szeretik őrülten. S a magyarok? Már Csák Máté is szabadságharcos volt. A szabadság katonái a mai Csák Máték is. De az egyenlőség Tiborcnak se kellett. Kis-Balog uram szabómester. Sorsa már ifjú korában Párizsba hozta. Szép vagyont szerzett. Felesége francia asszony. Gyermekei franciák. Azonban Kis-Balog uram utálja ezt a demokrata világot. Ahol a szabó is úr. Csak a magyar egyletben van otthon. Ide kopott Pató Pálok jönnek gyakorta. Prédikátumos semmiházik. Ezek leereszkednek Kis-Balog uramhoz. Pénzt kérnek tőle. Kártyáznak vele. Hazamegy Monsieur Kis-Balog. Legkisebb fia áll elébe. Most tanulja az iskolában a francia forradalom történetét. Erről beszél az apjának. Kis-Balog uram alig figyel oda. Fájdalmas gőggel mosolyog. Előre sajnálja a fiait. Ezeket sohse fogják társaságukba befogadni a magyar urak.
II.
A magyar Edison
A magyar Edison
Párizsban lopja a napot már hónapok óta. Föltalált valamit s milliókat akarna érte kapni a sokpénzű franciáktól. Réme a híres bankároknak és gyárosoknak. Pumpoló leveleket ír haza a hiszékenyekhez. Egy év után jut eszébe, hogy elnézzen látogatóként olyan gyárba, ahol az ő találmányát használhatnák. Vérző orral, szomorúan jön ki a gyárból. Amit ő feltalált, azt éppen negyven éve használják itt tökéletesített formában. Vajon ki lophatta el az ő találmányát. Másnap számítani kezd. Kiderül, hogy ő nem is született volt meg negyven évvel ezelőtt. Erre éhesen és bánatosan, sőt konzulátusi segítséggel hazautazik.
III.
Párizsba szakadt művészünk
Párizsba szakadt művészünk
Párizsba szakadt művészünk nem szerencsétlen ember. Jól házasodott, gazdag ember. Szomorú ő mégis. Átkozza az elmaradt Hunniát, ahol az igazi művész árva. Senki se hinné, hogy magyar művészgyerekek koplalnak s züllenek el Párizsba[n], kiknek a kisújjuk többet ér, mint e Párizsba szakadt művészünk. Párizsba szakadt művészünk azonban elegáns estélyeket is ad, különösen a Szalonok megnyitása előtt. Persze egy-két képe mindig ott lóg minden tavasszal vagy ősszel valamelyik Szalonba[n]. Erről Budapest pontosan értesül. Ha hát Párizsba szakadt művészünk Budapestre képeket küld, e képeket nagy respektussal fogadják. Lassan, de biztosan előkelő művész lesz Budapesten e Párizsba szakadt művészünk. Egy képe sem s ingyen sem kellene itt Párizsban. Otthon talán már az állam is vásárol tőle.
(Párizs, július 31. )
Budapesti Napló 1906. augusztus 3.
A. E.
