24. A SZAJNA MELLŐL
24. A SZAJNA MELLŐL
I.
És az úgynevezett irodalom?
És az úgynevezett irodalom?
Egy epidémiát szeretnénk Budapestbe beoltani. Így nyáron tudniilik kitör Párizsban az irodalom-őrület. De legalább így holt szezónban kitör okvetlenül és mindig. Vezércikk, tárca, cikk, hír: csupa irodalom. Három rekkenő hónap alatt szükségből mégis csak jóváteszik a francia lapok, amit kilenc hónapig az irodalmi kultúra ellen vétettek. Észreveszik ilyenkor, hogy nincs a világon érdekesebb föladat egy írói egyéniség megrajzolásánál. Egy igazi íróban komprimálva van: világ, élet, korszak, minden. És jönnek itt Párizsban sorra. Az elfeledtek, a féligismertek, az ismeretlenek. Nyár, forróság kínozza ugyan az olvasót, de mégis észre kell vennie valamit. Nem újat. Régi dolgot. Hogy az újságok hazudnak neki. Mert kilenc hónapig miért titkolják el, hogy intelligensek? Mivelhogy mese minden más. Nem a publikum a vak, de az újságok. Nyáron legalább ezt bevallják Párizsban. Hát Budapestről elutazott már az Északi-tenger mellé Fedák Sári? Akkor talán már illő félénkséggel lehetne egy csöppet pedzeni a kultúrát.
II.
Séta a guillotine körül
Séta a guillotine körül
A guillotine olyan, mint a vallások. Eszében úri ember fütyül a felekezete dogmáira. De csak kertelve ágaskodik a vallások ellen. Így a franciák a vallással s – a guillotine-nal is. Eltörülni nem merik a halálbüntetést. De beszüntetik a halálbüntetések végrehajtására szánt költséget. Mert ez az eljárás kényelmesebb. Mai kultúránkkal s mai nemzedékünkkel még kissé csehül állunk. Okos dolog óvatosan kötni bele a mai emberiség olyan Néróiba, mint Monsieur de Paris és a – római pápa.
III.
Murat herceg és az automobil
Murat herceg és az automobil
Szegény Murat herceg, őt már el is temették. A nagyurak azonban tovább fogják kockáztatni a nyakukat a veszedelmes ördögszekéren. Miért teszik ezt? Hányszor álmélkodtunk már ezen. Hogy mer például automobilba ülni valaki, akinek az őse gőgös várúr volt, gyilkos hadvezér volt s ő erre büszke. Hiszen az automobil a múlt-romboló demokrácia találmánya. Úgy kell nekik: törjék ki a nyakukat. Amit némely pénzbáróknak is hasonlóképpen kívánunk.
IV.
A Haza mamája
A Haza mamája
Ki hinné, hogy a Haza mamája egy szűz volt? Henri Houssaye állítja ezt, a francia halhatatlan: Jeanne d’Arc volt a Haza mamája. Houssaye szerint e szót: a Haza, la Patrie, ő ejtette ki először a száján. Ez a híres hisztériás leány. Addig nem is volt a Haza. Azaz, hogy volt. De nem volt neve. Az emberek meghaltak érte. De nem lehettek híres emberek, mint Houssaye. Mint Déroulède. Mint Nasi Olaszországban. Mint Apponyi és Lengyel Zoltán nálunk. Azt a Hazát, amelyet csak éltetni kell, Jeanne d’Arc fedezte föl. Csakhogy még ez sem igaz. Mint ahogy a nacionalisták véletlenül sem tudnak igazat mondani. A la Patrie szó Jeanne d’Arc után több mint száz évvel került a francia szókincstárba. Latinista franciák csinálták a patriából a patrie-t. Az egyszerű, a becsületes pays helyett. Mint ahogy buták és gazemberek csinálták az üres jelszavas és kártékony hazafiasságot a régi tisztességes, nem lármázó, de őszinte hazafiasság helyett.
V.
Amit Mirabeau akart
Amit Mirabeau akart
Franciaországban ma-holnap feleséges abbékra bámulhat a világ. Ha sikerül a szabad Egyház terve, hiába küldi anatémáját X. Pius. Mint ahogy küldte volt egykor IV. Pius. Mert a francia papok nősülésének első nagy szószólója Mirabeau volt. És volt egy korszak, amikor már szinte az egész Európa nekibuzdult. Császárok és kardinálisok esküdtek össze a cölibátus ellen. Amit Mirabeau akart, ime az száztizenhat év után teljesedni készül. De még mindig félénken és szórványosan. Nagyon átkozott és bűnös lehet ez a mai társadalom. Kínosan és későn kap egy-egy kis gyógyulást. Még Franciaországban is. Hát Budapesten vajon hány száz év múlva olvassuk, hogy az esztergomi hercegprímást ötödik, mondjuk hatodik fiúgyermekkel örvendeztette meg a kedves felesége?
VI.
Fallières és a jósnő
Fallières és a jósnő
Franciaország elnökéről megjósolták, hogy híres ember lesz. Fallieres még akkor diák volt s zavarba jött. Kérdezte a jósnőt:
– Író leszek? Művész? Hatalmas szónok? Fölfedező?
– Nem, nem, nem.
– Hát mit fogok csinálni?
– Semmit!
– És ezért leszek híres, sőt hatalmas ember?
– Ezért, sőt éppen csak ezért.
Így írja ezt egy újság s olyan valószínű, hogy elhiszi az ember.
(Párizs, aug. 4.)
Budapesti Napló 1906. augusztus 7.
A. E.
