23. AZ IDEGEN NŐK
23. AZ IDEGEN NŐK
Szép őszintesége ennek a Párizsnak, hogy imádja az idegen asszonyokat. Ebből sok káruk nincs a parisienne-eknek: őket viszont két kontinens imádja. De az egész asszonyi genus csúfsága, hogy a hím embernek az a nő tetszik, akit nem ismer. Ludovic Naudeau egy ifjú és disztingvált francia íróról emlékezik meg, aki Japánban él. Ez az ifjú ma már undorodva beszél Párizs unalmas nőiről. Így mondja: piszkosak, nyomorékok, formátlanok, hazugak és banálisak. Ellenben a japáni gavallér él-hal a kínai nőcskéért.
Itt jártak Párizsban a minap Szizovatha kis táncosnői. Kis fantáziájú, mondjuk budapesti ízlésű férfiú azt mondta volna róluk, hogy kedves, nőnemű majmocskák. Persze ugyanígy ítélt sok párizsi férfiú is. De itt van viszont Rodin, a nagy Rodin, fejedelme ma a formák megértésének. Szerinte nemesebb, antikabb formájú és mozdulatú nők ma nem élnek e hitvány világon. Ha ő valamivel fiatalabb volna, bizony utánuk menne Kambodzsába.
Marokkói telep mutogatja magát Neuilly mellett. Berber és szudáni nők kelletik itt egzotikus nőiességüket. Még talán verseket is írnak hozzájuk egzaltált francia ifjak. Holott aligha mosakodnak rendesen. Amerikai szerecsen nő, öltözve a la parisienne, száz aszfaltbetyárt fordít sarka nyomába, ha végiglejt az avenue de l’Opérán. Még talán a kínai nőnek is van lelkes szakértője Párizsban. A német nőn kívül a földkerekség minden szépsége talál hozzáértést Párizsban.
És most, tegnap, jöttek harmincketten. Amerika szépei. A Louvre-szállodában laknak. Csodájukra jár, s útjukra les egész Párizs. Egy amerikai lap utaztatja őket Európában: a Louisville Courier Journal. E lap megszavaztatta az olvasóit, kik a legszebb leányok vad Kentuckyban s regényes Indiánában. Valószínűtlen, hogy éppen a harminckét legszebb győzött. De jó reklám ez a lapnak. Ingyen utaztatja őket. És Londonból jöttek át Párizsba.
A bájos Hatty-Firtstein: szláv-zsidó szépség. Bardie Kelly, Virginie Kennedy és a többiek. Szépek, jó: szépek. De mennyivel különb harminckettőt szedne össze, akár csak az éji Montmartre-on egy lelkes razzia.
Párizs azonban az idegen nőket imádja. És okvetlenül igaza van. Óh, istennek nagyszerű teremtményei a nők. Érdemes értük élni. De leginkább csak azokért, akiket még nem ismerünk. És mindenek fölött azokért, akiket sohse fogunk megismerni.
(Párizs, augusztus 1.)
Budapesti Napló 1906. augusztus 4.
A. E.
