29. A LE FOYER ÜGYE
29. A LE FOYER ÜGYE
Octave Mirbeau és bizonyos Natanson nevű úr írtak egy gyilkos színdarabot. Az üzlet: üzlet íróját Budapesten is jól ismerik: Octave Mirbeau bizonyára nem athéni lélek és nem finom álmodozó. Haragos, türelmetlen, robusztus szocialista költő. Sokkal inkább prédikátor, mint művész. Ő tudniillik nem Anatole France előkelő módján szocialista. Anatole France hideg bölcsességgel lett forró agitátor. Mert nagyszerű látása fölismerte, hogy még nincs valami emberibb és magasabb kor-eszme. Ahogyan az öreg Mommsen tért volt meg élete végén. Már Octave Mirbeau úgyszólván beleszületett a szocializmusba. Új sarj ő és új típusnak az embere. Mindenek előtt harcos és hívő. Csak művészt termelni: ez balga luxusa volna ez idő szerint még a szocializmusnak. Talán lehetetlenség is. Minden új művészet ma még szükségszerűen s kényszerűen – polgári művészet. Még ha ostromolja is a bourgeoisie-t. Majd lesz valamikor igazán új művészet. Majd valamikor, ha elnémul a vad harc s a szocialistáknak nem kell fegyveresen s tábortüzek mellett virrasztaniok.
Mirbeau és Thadée Natanson drámájának a címe: Le Foyer. A Comédie-hez nyújtották be darabjukat az írók. Hiába: a Comédie – mégis Comédie. Budapesten csak elég ósdi és lelketlen institúció a Nemzeti Színház. Mégis ambíciókat fűt nemesebb talentumú írókban is. Ha egyszer nincs más és ha már – az üzlet: üzlet.
Mirbeau-nak már volt egy szerencsés ügye a Comédie-val. Az üzlet: üzlet-et elvetette Molière házának drámabíráló törvényszéke. Claretie az igazgató, maga is Mirbeau pártjára állt a kultuszminiszterrel együtt. Bukott a maradi bizottság, s Mirbeau darabja győzött.
Ám most Claretie is fél és opponál. A Le Foyer nagyon is vitriolos irodalom s a Comédie-t mégis csak a burzsoá publikum tartja el. A szocializmus szőrmentén behálózhatja a polgárság belátó és intelligens részét. De taktikusan kell dolgoznia. Hevességében ezt nem akarja látni Mirbeau. Egy betűt nem akar változtatni a darabon. Ellenben fölvonultatja Briand-t, a minisztert, magát. Szóval erőszakolja darabja előadását. Briand igazán szabad elméjű, bátor ember. A Comédie tagjai közül is sokan állnak Mirbeau pártján. Mégis az én hitem az, hogy kár ez az erőszakoskodás. Párizs burzsoá társadalma úgyis meg van riadva a szocialisták előnyomulásától. Nem okos dolog kíméletlenül provokálni a reakciót. Öreg cethal ez a mai társadalom. Zsírját venni ideje már. De csínján a szigonyokkal, mert agyveleje kevés van a cethalnak, de buta ereje sok.
A Le Foyer-ben kegyetlen igazságok lármáznak. Először is az Akadémia kap ki. Holott Claretie is akadémikus. Természetes, hogy az Akadémia széplelkű, impotens, zsémbes öregjei megérdemlik a korbácsot. De Mirbeau korbácsa méregben ázott korbács. Azután a polgári jótékonyságot csúfolja ki a Le Foyer. Igaza van. A jótékony milliomosok, a jótékony hölgyek, gyárosok és egyletek utálatosak és kártékonyak. De ez a kérdés nagyon érzékeny bibije a polgári társadalomnak, mely nagyra van a maga szamaritánizmusával. Holott ezzel csak gyűlölködőket vagy ingyenélőket teremt. Alamizsnákkal tudniillik kissé bajos megváltani az emberiséget. Másképpen is nagyon merész Mirbeau és Natanson darabja. Bemutat például egy undok, modern női típust. Egy jótékony, társadalmi hölgyet, aki mellékesen nem a versírásban vallja modelljéül amaz antik görög költőnőt, ki több barátnőt hagyott hátra, mint verset. Száz titkát, meg bűnét mutatja meg a mai társadalomnak a Le Foyer. De, de, de, törülni illenék bizony abból. Ravaszul, számítással. Ha csakugyan a Comédie-be akar jutni vele Mirbeau. Ha tehát ellenségek között akar apostolkodni és – pénzt szerezni. Mert ha csak apostolkodni akar, kap más színházat. Vagy az ő helyében előadatom a darabot egy teremben. Intellektuelek és munkások előtt.
Mint beszédes jelenséget azonban följegyezhetjük, Párizsban íme itt tart az új eszmék világa. Saját hajlékába tör be az ósdiságnak s követeli, hogy tűrje önmegkorbácsoltatását.
(Párizs, augusztus 9.)
Budapesti Napló 1906. augusztus 12.
A. E.
