30. EGY KIS KATONÁSDI
30. EGY KIS KATONÁSDI
A Budapesti Napló szigorú rovást írt a napokban a Wesselényi-kollégium ellen. Diákhajlékom volt Zilah város ősi alma matere. Múltját, jelenét, lelkét jól ismerem. Hála, becsülés és barátság fűz e főgimnázium tanítóinak javához. Vallom, hogy itt csak félreértés eshetett. A Wesselényi-kollégium nem bagolyvár. Kevés magyar középiskola nevel nemesebben és szabadabban. Vádolt igazgatója pláne európai magyar, legjobb értelmében e két szónak. Mondom, itt csak félreértés eshetett.
Nem reakciós igékre hajtott a zilahi főgimnázium, mikor a katonásdit évek előtt meghonosította. Ne tessék elfeledni, hogy akkor a nemzeti hadsereg vágyától tüzelt a levegő. És még csak nem is ez volt az ok. A Wesselényi-kollégium egyszerűen hasznos sportként fogadta az iskolai zászlóalj eszméjét. Militáris szellemet lopni az ifjakba senki sem akart. Testedzés, fegyelemhez szokás, friss levegő s egy kicsit távolról a katonáskodás laicizálása volt a cél. Hiszen az antimilitaristák sem tudnak ez idő szerint okosabbat kigondolni a néphadseregnél.
Franciaországban Sedan után iskolai zászlóaljak alakultak. Marsolni, vívni, lőni tanultak a francia diákok. Nem ártott meg nekik. Ezek a fiúk ma férfikorban vannak. Ők alázták porig Rómát. Ők a szabadgondolkozók, a radikálisok. Legjobb katonái a társadalmi haladásnak. Még az antimilitaristák is közülük kerülnek ki. Hervé, az antimilitarizmus apostola azt mondja, hogy az emberi haladás ellenségei ellen még ő is puskát fogna. Ha például Németország a cár érdekében interveniálna. Ő maga szabadcsapatot toborozna a cézárok zsoldos hada ellen. Pedig mai kultúránk nem zár ki ilyen szörnyű és barbár lehetőségeket.
Más ügy aztán a militáris szellem. Olyan értelemben, mint a három feudális országban: Magyarország–Ausztriában, Oroszországban, Németországban. Egy bizonyos: Zilahon erre nem gondoltak. Hiszen emlékeim és adataim vannak, hogy éppen a Wesselényi-kollégium tanárai közül páran előre látták azt a nemzeti szélhámosságot, amit koncéhes álkurucok mágnási és papi bújtogatással a magyar hadsereg cégére alatt míveltek.
Gambetta katonásdira szorította a francia nebulókat. És sohse volt erősebb a demokrata, radikális, köztársasági szellem Franciaországban, mint ma. A francia tanárok és tanítók kétharmada szocialista és antimilitarista. De iskolájukba szívesen beengedik a tiszteket, kik katonáskodásra tanítják az ifjúságot. Éppen holnap vagy holnapután ünnepel katonai ünnepet az Ecole de Joinville. S a radikális-szociális kormány alatt ez majdnem nemzeti ünnep. Antimilitarista tanítók megtanítják a diákokat a katonatudományra. A kaszárnyák pedig kezdik pótolni ismeretek terjesztésében, amit az iskola elmulasztott. Lehetetlen ebben meg nem látni a törekvést az állandó hadsereg kiküszöbölésére s addig is, amíg igazi és általános kultúrája lesz az emberiségnek, a néphadsereg felé.
Magyarországon a középkor ül a lelkeken s ami a legszörnyebb: az iskolákon. Még az állami iskolák sem világosabbak a szerzetes iskoláknál. Három évtized óta csepegtették a mérget. Sváb lelkek jöttek újfajtájú magyar hazafisággal. Kitalálták, amiről a Kossuth Lajosok és Deák Ferencek sohase álmodtak. A históriai nemzetet szemben a néppel. Az ispán-szolgálatkészséget és hűséget szemben néhány ezer földesúrral. A valláserkölcsös nacionalizmust, a köldökbámuló múlt-imádást s csodabogarak bogarául a magyar imperializmust.
Megmérgezte az új tanárnemzedéket s az iskolákat is ez a reakciós, papos, feudális szellem. Hiszen a protestáns iskolák nagyobb része is léprement. Például a nevezetes debreceni kollégium fokosos diákokat nevel. Ha van egy radikális tanár, munkásembereknek kell testükkel megvédeni az inzultusoktól. Csak néhány végvára van már a hagyományos, liberális, haladó, nemes magyar szellemnek s főképpen iskolaszellemnek. Az erdélyi protestáns középiskolák még valamennyire ellenálltak a kórnak. Talán legjobb[an] – a zilahi. Hogy úgy mondjam: Bethlen Gábor-i lélek él ez iskolában. Demokrata, modern, magyar szellem. A Wesselényi-kollégium nem nevel szolgákat hatalmas püspököknek és mágnásoknak. Emlékezem zilahi diákéveimre, s most sem lehet másként, mert éppen a katonásdi miatt megvádolt igazgató vezeti az iskolát. Demokrata hitvallású, modern fejű ember. Ilyen iskolák tanárai között természetes szövetségeseik vannak azoknak, akiknek akaratuk egy demokrata kultúr-Magyarország. Mennyi és mennyivel bűnösebb iskola van Magyarországon. Igazán butító, haladásellenes ezer módon. Egy kis katonásdiért nem szolgált ilyen szigorú megrovásra éppen a Wesselényi-kollégium.
(Párizs, augusztus, 10.)
Budapesti Napló 1906. augusztus 14.
Ady Endre
