33. DICTATUS PAPAE
33. DICTATUS PAPAE
[Párizsi munkatársunktól]
Párizs, augusztus 15.
Mártír Szent Lőrinc napján Pius pápa levelét megírta. Nagy dátum, jeles dátum, történelmi nap. Non possumus: mondja a dictatus Papae. S egy Sartótól gyönyörű póz ez. Kegyelemre nem adja meg magát Szent Péter. És most nincs mellette Krisztus, hogy szólna: „tedd hüvelyedbe kardodat, Péter”. Tehát Sarto harcot hirdet.
Franciaország lovagias férjként vált el az Egyháztól. Nem bélyegezte meg a csapodár asszonyt. Hadd mehessen esetleg férjhez még. Apanázst és lakást ajánlott föl neki. Pius pápa azonban bizalmatlan, mint egy asszony. Pedig éppen a legfőbb istentelen. Briand, akarta a békét. Az ő indítványára kapott határidőt Róma. Az ő indítványára tarthatná meg a templomokat. Rómának nem kell a tisztes válás.
Hiszen talán igaza van Sartónak. Minden koncesszió egy kis darab halál. De emberek és dolgok haltak már meg koncesszió nélkül is. Ez szép halál, antik halál, előkelő halál, de halál. Az Egyház pedig talán élni akarna.
Franciaország radikálisai bölcsen vizsgálták meg a kérdést. Kívánatos, hogy Franciaországban haljon meg a babona és a tradició. De haljon meg szépen, csendesen. Haljon meg az Egyház itt magától nehogy brutális halála mártírként állítsa a világ elé. Ezt egész Európa megszenvedné. Erőre kapna minden országban a pápizmus. Ezt akarta Franciaország.
Róma pedig azt akarja, hogy harc legyen. Hát harc lesz. Ezzel ugyan megakad más tereken a társadalmi evolúció. De hát mindegy. Az Egyház akarja, hogy leszámoljanak vele. Végleg és alaposan. Megkapja!
Bizonyos, ami következik. Franciaország legkatolikusabb emberei sem akarták a harcot. De a reakciós politikai pártok kezében jó lobogó lesz Pius pápa enciklikája. Már is gyújtogatják a fanatizmust. Hogy legyen anarchia.
Erre természetesen összefognak Franciaország minden radikálisai. A radikális burzsoá-pártok mellé állnak majd a szocialisták is. Ahogyan ezt egy levelünkben megjósoltuk. Ha Rómának nem támad háborús kedve, egészen más eseményeket adott volna a közelgő években a világnak Franciaország. Szocializmus és polgári rend vívták volna meg egymással kikerülhetetlen harcukat. E harcot Clemenceau meg is üzente már. Ez a harc most elhalasztódik. Róma csak ártani tud minden fejlődésnek. Hát ő lássa.
Beszélik, hogy a szektáktól félt Pius pápa. Mások azt mondják, hogy az Egyház dönthetetlensége és isteni volta mellett akart tanúságot tenni. A nagyon vallásosak szerint a szent Lélek súgott neki tanácsokat. Aligha van jó füle Sartónak. Ilyeneket nem súghat a szent Lélek. Ebből a harcból talán kára lesz mindenkinek. De az bizonyos, hogy Rómának haszna nem lesz.
Előttünk lépeget el éppen e pillanatban egy kövér abbé. Megy a St. Sulpice-templom felé. Éppenséggel nem vidám az arca. Pedig ma publikálták a pápa levelét. De e levél egyben azt is jelenti, hogy szűk idők várnak a papokra. És ez nagy dolog, fontos dolog, döntő dolog. Szent Lélek ide, szent Lélek oda, az a kérdés, lesz-e pénze az Egyháznak. És hogy az egész kérdés titka ebben van, nem súgta volna meg a szent Lélek a Péter-fillérek szentséges élvezőjének?
Budapesti Napló 1906. augusztus 18.
A. E.
