47. LOTI ÚJ KÖNYVE
47. LOTI ÚJ KÖNYVE
Pierre Lotit is elérte végre az ő igazságos sorsa. Veszedelmes szélhámos volt ez az elegáns tengerész. Mivel Franciaországban szépen írni a csecsemő is tudhat, Pierre Loti szépen írt. Mivel itt a levegőben van az előkelő melankólia, ő boltot rendezett belőle. És mivel a fáradt, fonnyadt francia burgeoisie imádja az egészséges barbárságot és egzotikumot, Loti, az okos Loti, fölcsapott Kelet specialistájának. Annyi életet nem tudott soha megérezni mint egy kétnapos kutyakölyök. Művésznek olyan művész, mint Malonyay Dezső, aki az ő magyar majmolója. Valóban méltó oszlopa az Akadémiának. Sokat fog még írni: ez is bizonyos. Kiadót is talál az írásaihoz mindig. Az ilyen nagyszerű svihákok értenek ehhez. De attól már véglegesen elesett Pierre Loti, hogy írásművészethez értő komoly emberek őt valaha is komolyan vegyék.
Ki hinné, hogy Loti tragédiáját Japán indította meg? Krizantém kisasszonyát Magyarországon is ismerik. Az orosz–japán háború révén Európa megtudott egyet és mást Japánról, melyet eddig a Pierre Loti írásából és a Gésák operettből ismert. Ekkor derült ki, hogy egy-két látó kritikusnak igaza volt. Svihák úr ez a Pierre Loti úr. Jó: valakit ne érdekeljen Párizs és Európa. Ne érdekeljen valakit se jelen, se jövő. Sőt a múlt sem. Adjon nekünk olyan fantazmákat, hogy idegorvosokhoz kelljen fordulnunk. De mindebben benne lehet s benne legyen az élet. És ami az életnél is több: egy egyéniségnek teljes őszintesége. Loti, az állami tengerész, alapjában egy – kalóz. Ráles a szamár érdeklődéseinkre s mindarra, amiből hasznot lehet húzni a könyvpiacon.
A Les Désenchantées-vel, új regényével betelt a türelem serlege. Sztambuli háremek nőiről szól e regény. Lotit nem érdekli Veturia. Nem érdekli Kleopátra. Sem Edusa, sem Pompadour. Sem Nóra, sem a proletárnő. Ehhez joga van. De Loti egy teljesen hazug, szentimentális Benczúr-képet festett a török háremről. Minden francia nő egy kicsit grizett. Nos hát a Loti regénye egy grizettek irodalmi pártolására épített regény, milyet még kevés kritikájú magyar lapok is csak a fordítási díj elengedésével merhetnének regényrovatukban leközölni.
Loti a török nőért busong. Mi, modern lázadók, érezzük, hogy a modern társadalom asszonya érzi legfájdalmasabban az asszonyi rabszolgaságot minden korok asszonyai között. Ő Fatiméről dalol, akivel még magam is cserélnék, holott férfiú vagyok vagy volnék.
Egymás után kapja a gyilkos kritikákat a Loti könyve, melyet az ember, ha ízlése és művészi hitvallása van, csak bosszús okulás kedvéért olvashat végig. Valóban még Ohnet is nagy író. Még a magyar koszorúsok is azok, ha Loti két, sőt három kontinens divatos írója lehet.
(Párizs, szeptember 3.)
Budapesti Napló 1906. szeptember 8.
A. E.
