46. ÜGYVÉDEK, ÚJSÁGÍRÓK, ORVOSOK
46. ÜGYVÉDEK, ÚJSÁGÍRÓK, ORVOSOK
(Párizsi levél)
Az ember véletlenül megveszi például az Autoritét s észreveszi, hogy Franciaországban még mindig vannak harcias monarchisták. Amit Brunetière, Barrès, Bourget, hogy három B-t mondjunk, előkelően hirdetnek, azt egy mérges sajtó hordja ki a népbe. Bonapartisták és mindenféle királypártiak nótája egy: a Tekintély visszaállítása mentheti meg Franciaországot az elpusztulástól. És a tekintélyt az ügyvédek, az újságírók és az orvosok falták föl.
Itt Franciaországban bátran kimondja a reakció, hogy kik a veszedelmes emberek. Ami a zsurnalisztát illeti, nem is kell magyarázat. Az újságírót egyenesen Belzebub látta el passe-partout-val, hogy zenebonát csináljon a földön. Az ügyvéd született bujtogató s az orvos született ateista. És a szociológusok legbűnösebb fajtáját is ez a három métier táplálja leginkább.
Nyugati országokban már nem lehet még az istent sem tudományos érvek nélkül reklamálni. Még kevésbé a mákonyos hazafiasságot beprédikálni a tömegbe. Ki kellett hát eszelni egy népszerűsíthető s tudományos maszkú megállapítást. Olaszországban és Franciaországban már minden szamár és szélhámos darálja e szofizmát. Így hangzik: az intellektuelek politikai hatalma anarchiát teremt akármely társadalomban. Más szóval: hájfejűeknek, hülyéknek és analfabétáknak kell kormányozniok. Ők hozzák a törvényeket, ők vezessék a társadalmat minden országban. Mert különben nincs rend és stabilitás. Az ember csodálkozik, hogy ezt a gaz hülyeséget nem Magyarországon fedezték föl.
Olaszországban azonban nemcsak az ügyvédet, az újságírót és az orvost gyűlöli ez az úgynevezett tudományos reakció. A művészt, a kereskedőt s a tanítót is. Franciaországban is így van, de nem vallja be. Hiszen már is kétharmadrésze a francia tanítóságnak szocialista vagy radikális. Nem jó volna a többit is elvadítani. Reakciós hitvallás szerint a valódi művészet olyanformán arisztokrata, hogy politikailag is a régi arisztokrata rendhez szít. A kereskedőnek itt Franciaországban tőkéje szokott lenni.
Ez az: a tőke, amelynek önzésétől Franciaországban a reakció legtöbbet vár. Őket, a nagy és kis tőkéseket riasztgatja most:
– Vigyázzatok, mert az újságírók, az ügyvédek, az orvosok telhetetlenek. Először a fejedelmet s a történelmi arisztokráciát fogyasztották el, azután az Egyházat rabolták ki. Most következtek ti. Először egyik felét, azután a másik felét veszik el a vagyonotoknak. Telhetetlen gyomor a szabadkőmíves-gyomor. Ezek az emberek mit sem veszíthetnek. Titokban ezek dirigálják a munkásokat, a szocialistákat. Gyertek hozzánk, míg késő nem lesz.
Amit Magyarországon még csak dadogva mond a reakció, annak Nyugaton már fényes stilisztikája van. Igaz, hogy Magyarországon még vagy kétszáz évvel hátrább állanak az agyak. Ott nem kell a hatalmat az intellektuelektől félteni. A parlament s a hatalom kérdése e teória szerint a legideálisabban van megoldva. Hájfejűek, hülyék és analfabéták parlamentje az úri parlament. Valóban Franciaország és Olaszország bölcs és bús patriótái irigykedve nézhetnek Keletre. Arra az országra, melyet megkímélt az intellektuális veszedelem.
(Párizs, szeptember 4.)
Budapesti Napló 1906. szeptember 8.
A. E.
