50. ÚTI LEVELEK
50. ÚTI LEVELEK
– A cifra halottak –
Mások már kikutatták s megírták, hogy Génua miért éppen temetőt csinált nagyon szépet magának. Én csak annyit tudok, hogy a híres temető befutkosása után meghatottan tér be az ember a primitív hamvasztó házba. Untatja és bosszantja szemeinket ez a cifrálkodás a porladó testek fölött. Hajszolása kőben, márványban egy hit glorifikálásának, amely már kevesünkben él. Ez éretlenség, ha akármilyen művészettel csinálják. Hátha még a sárkányon tipró statua titkát kutatjuk például. Kiderül, hogy a statua modellje, ki itt porlad, derék petróleumkereskedő volt Génuában. Halála után úgy ábrázolják, mint Szent Györgyöt szokás. Majdnem minden síremlék a halotton kívül egy ilyen komikus kontrasztot jelez. Másfél éves gyermeknek másfél méter magas emlék s néha annyi szépség, amennyi például Budapesten összes nagy embereink szobrain együttvéve sincs. Ez mind hazug, ízetlen és unalmas valami. Haggyuk a halottakat pihenni s elveszve porladni. Nem elég volt nekik, hogy éltek?
A hamvasztó házba mégis kevesen kerültek. Csodálatos az emberi babonák hosszú élete. Génuában megtörtént, hogy a hamvasztás fanatikus apostola a halálos ágyon kétségbeesve kérte, hogy el ne hamvasszák. Ha már semmit sem menthet meg az életből, a bedekkeres angolokról nem akart lemondani. Azok bámulják meg az ő szobrát. És egy sír mégis csak nagyobb helyet foglal el e nyomorult sárgolyóbisból, mint egy urna. Ez is valami. Tehát az emberek ékes sírok alatt rothasztatják el magukat még sokáig.
Párizsban ismerek valakit, akinél furor az istentagadás. Ez a mániákus úri ember mégis gyakran jár a templomba. Szereti a halottakat megtisztelni s temetésekkor mindig betér ő is annak a házába, akit nemcsak nem szeret, de aki ellen oly vad tagadással harcol, mintha – léteznék. Íme így köt a babona mindenkit. A halál megriaszt bennünket. Elvisz a templomba, azután pedig az egyházilag beszentelt sírba.
Pedig igazán derüs kis, puritán ház a hamvasztó ház Génuában. Ha tengerfenék nem volna s ha nem mindegy volna, ide szeretném címezni utolsó küldeményemet, melynél a rendeltetési hely egyébként ismeretlen. Eszembe jutott itt, hogy Budapesten most tervezik a hamvasztó házat. Talán forgalmasabb vállalat lesz, mint a génuai. Budapesten nincs csábítóan szép temető és egyre többen vannak olyanok, akik életükben eleget fáznak ahhoz, hogy egy kis igazi melegség férkőzzék végül a testükhöz. Génuának azonban hasznosak a porladó és síremlékes halottak. Valósággal Ősbuda-szerűen kezelik és mutogatják a temetőt. Mennyi rongyos élő s mennyi pompás halott. Persze, persze Olaszországban vagyunk. Első olasz állomás ez úton. Tegnap este a kivilágított Monte-Carlo mellett siklott el a hajónk. Ott bezzeg nem szeretik a halottakat. (Génua, szeptember 14.)
Budapesti Napló 1906. szeptember 18.
A. E.
