58. JEGYZETEK
58. JEGYZETEK
I.
Egy francia darabont
Egy francia darabont
Clemenceau egy darabont, egy haladó párti – Franciaországban. Nacionalisták írják, hogy már régen ajánlgatja hazáját Vilmos császárnak. Ezer szerencse, hogy Vilmos ezidőszerint nincs vásárló kedvében. Pedig Karlsbadból a múlt hetekben ezért ment egyenesen Berlinbe Clemenceau. Nos, ez a darabont, ez a haladó párti Clemenceau szűkebb pátriáját, Roche-sur-Yon-t látogatta meg a minap. Beszédet tartott ott s istentelen lelke úgy ellágyult, mint egy gyermeké. Végignézte egy pillanat alatt az utat, mely a szülőföldről őt egykor elvezette. Mennyi küzdelem, mennyi könny, mennyi siker s mennyi csalódás. Hány sebet ejtett gonosz ellenségen s hány kegyetlen sebet visel a szívén titkon ma is. De erős volt, mert szülőföldjének ereje élt benne. Pár évvel ezelőtt már eltemették, mint erkölcsi halottat. Szülőföldje és géniusza fölemelte: ma Franciaország leghatalmasabb minisztere. Ő, aki hazaáruló, akit már eltemettek az ellenségei. Elégtételét rohanó udvariassággal hozta meg az idő. És ő íme könnybelábadt szemmel áll meg szülőföldjén. És zengi a szülőföld dicséretét. Azt írják a lapok, hogy vele sírtak a hallgatói is. Olyan forróan, könnyesen tudott arról beszélni, hogy mi a szülőföld. Mert Clemenceau művész is. Nem csupán hazaáruló és miniszter. Vad, nagyszerű temperamentum, költő és ember. De ezek után pláne nem fog szóba állni vele Vilmos császár. Nyilvánvaló, hogy Roche-sur-Yont nem adná el Clemenceau. Már pedig vagy egész Franciaország vagy semmi. Manapság a hazaárulók nem korrekt üzletemberek.
II.
Utaznak az oroszok
Utaznak az oroszok
Írják, hogy a Riviérára már sokan érkeztek s Velencében is most ők vannak legtöbben: az oroszok. Azóta otthonosak Európában, mióta otthon bajok vannak. Nagyhercegtől jómódú szatócsig mindenki világjáró. Párizsban néha annyian vannak, hogy elkerülni nem tudják egymást. Persze, hogy a vacogó fogú francia tőkés jóra véli ezt. Utaznak, gondolja, mert sok a pénzük. Még sem lehetnek olyan nagy veszedelemben a kölcsönadott milliárdok, mint gonosz hírlapok állítják. És az sem igaz, hogy szomorúak. Cannes egész szezonban zajos az orosz cécóktól. A világjáró orosz nem szomorú ember. Igaz, hogy így regényesebb volna. De nem szomorú, sőt éppen ellenkezőleg. A franciáknak van egy elmés, vigasztaló mondásuk. Ha a nihilisták jutnak Oroszországban kormányra, az is – kormány lesz. A kormánynak pedig legfőbb kötelessége a régi adósságot törleszteni s az újat csinálni. Az oroszok is ilyen filozófiával nézhetik a dolgok veszekedett folyását. Ha a nyakunkon marad a fejünk, nagy baj nincsen. Mindenképpen jobban lesz, mint most van. De ezt a filozófiát azok, akiknek pénzük van, evvel bővítik ki: de addig mégis csak biztonságosabb idegenben élni.
III.
A legjámborabb pápa
A legjámborabb pápa
Azt hitték, hogy ő lesz a legjámborabb pápa. Velencében pláne azt hitték. Most azután bámulva néznek az ő megvadult ex-pátriárkájukra. Pedig Velencében tudják ám a pápát szidni. Hallgattam négy évvel ezelőtt a Quadri-kávéházban egy politizáló, olasz társaságot. Egy olasz újságíró meséli nekem, hogy majdnem minden héten új, klerikális lap indul Olaszországban. És nem a régi hangon írnak. A kis Difesa, például, a velencei klerikális lap, úgy harap, mint egy veszett macska. A klerikális egyesületek száma Olaszországban három év óta megduplázódott. A legjámborabb pápa félelmetesen dolgozik. Brutuskodott, játszotta a mamlasz aggot itt Velencében. Most azután őszinte.
(Velence, október 6.)
Budapesti Napló 1906. október 9.
A. E.
