72. AZ ÚJ NÓTA
72. AZ ÚJ NÓTA
(Párizsi levél)
Van, Franciaországban volt, egy öreg nóta, öregebb a Gotterhalténál. Vieille chanson: sok ezer év óta dúdolják a fülünkbe. Öreg nóta és nem is volt talán rossz nóta a maga idejében. Volt benne isten, mennyország, pokol és purgatórium. Volt, volt és nincs: meghalt az öreg nóta. Bús halál a nóta-halál és egy kicsit reszketünk valamennyien. Ostoba nóta volt, de nóta volt és kényelmes. Jóízű, édes nyálú századokat aludt mellette a nép. Nem lehet ezt a kertelő beszédet folytatni. Ami igaz, az igaz: a vallás volt ez a régi nóta. Ami igaz, az igaz: Franciaország nem az Egyházat ütötte fejbe. De bizony az egész zsidó-keresztyén mítoszt a papok fölséges úristenével egyetemben. Dicséretes dolog, hogy a gyilkos urak tisztában vannak cselekedetükkel. Jaurès megkérdi, hogy mi lesz az új nótával? Briand, Viviani s maga Clemenceau is bevallják, hogy új nóta kell. De ők miniszterek, nagy urak és óvatosak. Ám Pelletan, az ex-miniszter már mer beszélni. Egész Európában meg kell érteni ennek az őszinte, borissza embernek a szavát. Pelletan körülbelül ezt mondja:
– Uram, az osztályharc szó csúnya szó. Nincs osztályharc. Vannak emberek, akiknek igazságtalanul sok jutott a földi kedvezésekből. És vannak, akiknek igazságtalanul kevés. Miről van szó? Ezt a kis hibát helyre kell hozni. Egy olyan dicső ország, mint Franciaország csak nem fog habozni, mikor ilyen kicsiségről van szó? Ezt a társadalmi kiigazítást muszáj megcsinálni. Hamar, hamar. A néptől elvettük a Mennyországot. Legalább a Földet szerezzük meg neki vigasztalásul. Ha nem tesszük, baj lesz.
Banketten beszélt Pelletan, s a bankettező uraknak bíborvörös lett a bőre. Ez a helyzet. Ahogyan a borissza Pelletan elárulta. Új nóta kell a régi nóta helyett. S az új nóta nem lehet boci-boci-tarka-féle nóta. Alapos, teljes, jó nótának kell lennie. Hogy eltartson ez is legalább addig, mint a régi Isten-nóta.
Mindebből pedig úgy-e kiderül, hogy vallásalapító időket élünk. Jézus óta nem éltek olyan tüzes, nemes keresztyének, mint ma. Ugyanazok, akiktől nálunk Polónyi a társadalmat félti. Készül az új, a jobbik keresztyénség. A remegő világ Heródeseinek egész Franciaországot le kellene gyilkoltatniok. Szerencse, hogy nem lehet.
(Párizs, november 13.
Budapesti Napló 1906. november 18.
A. E.
