74. SZERELEM ÉS SZÍNPAD
74. SZERELEM ÉS SZÍNPAD
Párizs visszakívánja az utálatos, csúnya, vén, szigorú Anasztáziát. Ilyesmit is csak Párizsnak szabad akarni: hogy állítsák vissza a cenzúrát. Írók és színházi emberek most már komolyan megijedtek a színpadi mocsoktól. Azt mondják, inkább legyen cenzúra, mintsem a disznóság elnyeljen minden írói törekvést. Csak az nem jut eszébe Párizsban sem valakinek, hogy a színpadé az eredendő bűn. No mindegy, nézzük mi is úgy a dolgot, mintha a színpad szent valami volna. Tehát arról van szó, hogy Franciaország visszanyerje a cenzúrát.
Így mulat az emberiség: mindig el-eltörül valamit, hogy azután küzdhessen a visszaállításáért. Most Párizsban a cenzúra van soron: vissza kell állítani az ízlés és erkölcs nevében. Mert kezdenek nagyon hódítani azok a színpadi művek, melyekért otthon nálunk bolondul a Vígszínház publikuma. Tetszik ugy-e érteni, milyen művekről van szó? Azokról, amelyek a legegyszerűbb és legbanálisabb emberi cselekedetet cifrázzák és állatiasítják. Hogy erről az igen elterjedt emberi cselekedetről ne lehessen írni, azt senki se mondja. De hogy erről durván komédiáznak s hogy festékes arccal, röhögtető szándékkal beszélnek róla, ez szemtelenség. Mint a szellemes Harduin mondja: némely embereknek nem adatott meg az elmésség adománya, tehát disznókodnak. Ugyanő azt tanácsolja, hogy az obszcén színházak függesszenek ki valami cégért. Olyasvalamit, amit vidéki városokban szokás némely éjjeli mulatóhelyekre. Ez tudatná a publikummal, hogy az illető színház darabjai nem az üdvözülés vagy a római limesek kérdését bolygatják. De akkor bemenne-e a publikum, mely öntudatlanul is nagyon helyesen úgy állapította meg, hogy ha színpad, legyen színpad s ne bántsa a komoly kérdéseket, amire nem való. És az is más kérdés, hogy a cenzúra megállna-e az ízlésszempontoknál.
Van elég béklyója a mai embernek. Szabad-e a béklyókat csak azért szaporítani, hogy a szekszuális ügyeket frivolul ne tárgyalja a színpad?
Más társadalmakról nem szólunk most, de Franciaországnak igaza van. A híres, szerelmes, frivol ország megijedt attól, hogy milyen sterilis egy félszázad óta Franciaországban a szerelem. Nemsokára már néptelenedni fog szegény Gallia s bizony itt most rettenetesen komoly dolog az, amit hirtelenében nem is tudunk helyesen megnevezni. Mondjuk: a puerikultúra. Hogy Franciaországban még a cenzúrát is visszaállítanák talán a színpadi disznóságok ellen, érthető. Természetes dolog ez egy megriadt s ambiciózus nagy társadalomban. Hiszen komoly cikkeket olvasunk egy kísérleti, embertenyésztő intézet fölállításáról. Ez nem tréfa és nem disznóság, de tudományos gondolat. Szóval Franciaország megsokallta, hogy polgárai és polgárnői ledér mulatságként kezeljék a szerelmet. Persze az más kérdés, hogy ha majd csak morális darabok kerülnek a színpadra, nemesebb lesz-e a színpad s – népesedőbb kedvű Franciaország.
(Párizs, november 18.)
Budapesti Napló 1906. november 22.
A. E.
