87. PÁRIZSI JEGYZETEK
87. PÁRIZSI JEGYZETEK
I.
III. Napóleon bajusza
III. Napóleon bajusza
Szörnyű példa: Franciaországban egy teremtett lélek sincs, aki emlékeznék a III. Napóleon császár bajuszára. Egyik színház darabjában prezentálják ezt a szerencsétlen szekunder-Bonapartét. S folyik a vita Párizsban, hogy történelmi színű bajuszt ragasztott-e a színész. Milyen színű bajusza volt III. Napóleonnak: barna, fekete, szőke, vörös? Szent Ilona szigetének lakói közül többen tudják, hogy valamikor járt a szigeten egy cirkusz, mint azt, hogy Nagy Napóleon ott halt meg. Íme még sokan élnek azok közül, kiket III. Napóleon kegye emelt ki a semmiből. Élnek még sokan olyanok, akik gyűlölték és a semmibe visszaküldték a Franciaországot katasztrófába vivő császári fajankót. Még okvetlenül élnek nők, akiket III. Napóleon csókolt s akik a bajuszt elég közelről láthatták. Élnek még piktorok, akik aranyakat kaptak, hogy lepingálták a császárt. De már arra sem emlékszik senki biztosan, hogy a bajusza milyen volt. Szörnyű példa: íme minden emberi hatalomnak és dicsőségnek sorsa. Íme a történelemtudomány értéke egy harmincöt esztendő alatt elfelejtett bajusz szimbólumában. Csak nekünk, magyaroknak jut egy kicsi elégtétel e párizsi szenzációból. Arra sokan és holtbizonyosan emlékeznek, hogy a császár magyar pedrővel kente a bajuszát. Ezt okvetlenül a magyar emigránsoktól tanulta, akiket egyébként sohse vett komolyan. Ez meg azután nekünk magyaroknak szörnyű példa és szimbólum. III. Napóleon, ez a buta kalandor mégiscsak Európa sorsát tartotta valamikor a kezében. Európa térképe III. Napóleon bajusza mozdulatára igazodott Magentától Sedánig. S a mi szerepünk e fatális korszakban annyi volt, hogy III. Napóleon magyar bajuszpedrőt használt.
II.
A Szenátus vége
A Szenátus vége
Valamit megjósolunk: Franciaországban rövid idő múlva el fogják törülni a Szenátust. Már itt haldoklik bizony minden babona s az is, hogy haladni csak mérséklettel lehet. Tudományos igazság, hogy az öregség betegség. Micsoda korszakos emberi szamárság az, amely az öregségből érdemet csinál? Mikor az ember megöregszik, a fiatalságát sírja vissza. Ez emberi és örök. Nem bevallása-e annak, hogy mindig a fiatalságnak van igaza? Törvényt ne hozzon az, aki már elcseppent az élettől. Az élet a fiataloké. Az agg kor bölcsessége legenda. Legendára pedig talán még a parlamentarizmusnak sincs föltétlenül szüksége. És ezt az igazságot még azoknak is illik belátnunk, akik már öregszünk.
III.
Philippe Crozier
Philippe Crozier
Philippe Crozier, semmi „de”, semmi „marquis”, semmi. Philippe Crozier lesz Bécsben Franciaország nagykövete. Sőt talán már az is azóta, hogy ezt írjuk. No íme, végre, a legistenkegyelmébőlvalóbb Bécsnek is be meri vallani Franciaország, hogy micsoda. „Demokrata köztársaság vagyok, a Millerand-ok, Pelletanok, Piquart-ok köztársasága. Sajnálom, de Bécsnek sem küldhetek mást, mint egy egyszerű Crozier-t”. Az őszinteség sokat lendítene e nyomorúságos világi életen. Lesz ám annak hatása, hogy Bécsben egy Crozier képviseli Franciaországot. Egy bugris, egy címtelen, egy dolgozó, értelmes ember. S nem egy vén, formás mágnás-majom. Az őszinte cselekedetek egyben bátor cselekedetek is. A bátor cselekedetek pedig még a magyar Bethesdát is föl tudják egy picit kavarni.
(Párizs, január 5.)
Budapesti Napló 1907. január 9.
A. E.
