155. A MAGYAR NEMESSÉG
155. A MAGYAR NEMESSÉG
– Kótói Nagy Barnabás fontos ügye –
Hallom, kedves Barnabás, hogy nagy baj történt. Kótó falu kétharmad részét bizonyos Grosz megvásárolta. Sőt mást is hallok, bár ne hallanám. A Groszból Nagy lett és kótói. Ötven krajcárért ma ugyanolyan neve van, mint neked. Lehetséges, hogy ötven krajcárnál többe került valamivel. Mindegy: ma Grosz a Nagy s a Nagy is Grosz.
Én csak arra voltam jó, hogy elmélkedjek. Elmélkedtem s arra voltam kiváncsi, hogy mit csinál egy zsidó a magyar nemességből. A magyar nemesség nagy haszon bizonyára, de mégsem igazi haszon. Elföldelték negyvennyolcban s csak annyit ér, amennyit a mágnás urak engednek, hogy érjen.
Jól esik nekem, kedves Barnabás, a furcsaság. Elfelejtettem azt a nyomorult hatvanezer koronát, amit ráfizettem az én csacsis, elszédült életemre. Szeretem én azt, ha a kalózgálya cserélgeti a lobogóját. Magyarországon alig sejtik, hogy a magyarok milyen világjárók. Kairó egy ugrás és Japán 15 nap. Vagy húsz-harminc nap, ez majdnem mindegy. Egy dolog bizonyos, hogy nekünk nincs szükségünk gyönge emberekre. A mi elvünk ez: nagyon komoly s az anyaságnak anyaságosabb leányokat kell nevelni.
De most veszem észre, hogy hibás útra tévedtem. Eredetileg arról volt szó, úgy dél körül, hogy a vádlón van minden felelősség. Meghallgattam, fölnéztem egy diófáról (iszonyú nehezen) s ma is élek, ha meg nem haltam.
Budapesti Napló 1907. július 10.
A. E.
