167. JEGYZETEK A NAPRÓL
167. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Az Árpád-egyesület harangja
Az Árpád-egyesület harangja
A pusztaszeri Árpád-egyesület egy ősharangot akar lábra akasztani a szeri pusztán. Ez a harang a szeri monostor egyik harangja lett volna hajdanában. Mivel a harang társaival együtt most Kecskemét egyik tornyában lóg, az Árpád-egyesület egy új haranggal fogja megváltani. Van pénzünk hálistennek mindig, amikor tombolni kezd bennünk a honfi-kegyelet. Dáridóra, zsenizászlóra, emlékoltárra, örökmécsesre, ősharangra. Jól van és jól tesszük, de nekünk mégis Egyiptom derék fáraói jutnak az eszünkbe. Komoly historikusok állítják, hogy a gúlákat, piramisokat s Egyiptom egyéb kőcsodáit nem tréfából és mulatságból építették a fáraók. De építették azért, hogy a munkátlanok és ínségesek munkához jussanak. Az Árpád-oltár, az Árpád-harang nem fogják jóllakatni a szegény csongrádi parasztot. De egy Duna–Tisza-csatorna építése igen, még ha Árpád csatornának is fognák keresztelni. Az Árpád-egyesület harangja az a harang, mely megfizeti a nyomorgó népmilliókkal szemben fennálló adósságunkat.
II.
Budapest a zálogházban
Budapest a zálogházban
Budapest főváros statisztikai Havi füzeteinek májusi számából leírunk egy számot. Az év eleje óta május hóig Budapest főváros népe ötmilliószázhuszonegyezernégyszáznyolc korona kölcsön erejéig mászott be értéktárgyaival a zálogházba. Iszonyú szám, iszonyú summa, iszonyú nyomorúság ez. De lesz rosszabbul is, mert például az előző évben ugyanennyi idő alatt, szintén horribilis volt ez a szám. De mégis kisebb majdnem négyszázezer koronával. Négy hónapnyi idő alatt egyik évről a másikra négyszázezer koronával több ínségkölcsönre volt szüksége Budapest népének. Egyetlen adat csak, de sikoltó adat arról, hogy hogyan kormányoznak ebben az országban bennünket s hogyan gondoskodnak a mi munkás és tisztességes megélhetésünkről. Mivel pedig egyre nő a ki nem váltott tárgyak száma, azt is meg lehet állapítani, hogy nemsokára csak nagyon kevés embernek marad Budapesten becsapnivalója.
III.
Boda főkapitány áldetektívjei
Boda főkapitány áldetektívjei
Higgye el nekünk Boda főkapitány, hogy az áldetektívek is az ő detektívjei. Ha Budapesten nem volna rendőri mindenhatóság, egy gazembernek se jutna eszébe, hogy magát detektívnek adja ki. De a rendőr, a detektív irgalmatlanul hatalmas úr Budapesten. Beleütheti s bele is üti az orrát minden dolgunkba, mivel azt neki megengedik, sőt parancsolják. Íme, olvassuk, már az aszfaltbetyárok is detektív-köntösben állnak a nők elébe. Mégpedig a tisztességes nők elébe. Mert a másféle nők már régi objektuma az igazi és az áldetektíveknek. A rendszerben van a hiba, a túlságos rendőri hatalomban. Addig, míg így lesz, mint most, az áldetektívek is szaporodnak. És zsarolnak pénzt, szerelmet, mindent. S addig az áldetektívek is Boda főkapitány erélyes kezének akaratlan kreatúrái. Az meg azután ismét nagyon furcsa, hogy Budapesten az áldetektívek sikerrel operálhatnak a legtöbbször. Ez nem azt mutatja, hogy a közönség a maga erkölcsös védő barátainak tartja a rendőröket.
Budapesti Napló 1907. július 21.
A. E.
