182. JEGYZETEK A NAPRÓL
182. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Morris Rosenfeld él
Morris Rosenfeld él
Úgy látszik, hogy Morris Rosenfeld él. Kitelik tőle, amilyen élhetetlennek ismerjük. Slemil, Slemil, hitvány zsidó, meg költő. Micsoda kárt okozott ez az ember a kiadóknak. Még Wolfnerék is adtak volna ki tőle kötetet. Erre, amikor már annyi érző cikkíró elbúcsúztatta (egy cikk ára Vlagyivosztoktól New-Yorkig 5 és 100 korona között variál), él. Él, tehát ismét nem lesz neki becsülete. Csak az az egy szerencséje marad meg, hogy vak. Személyesen nem fog olvasni és látni senkit.
II.
A magyar Varazze
A magyar Varazze
Schlauch, Bubics, Ivánkovics, Császka, Pázmány… Pardon, Magyarországon nem szabad a papokat bántani, Olaszország azonban már majdnem léghuzamosan szellőzteti a kolostorait. Nálunk ez nem divat, nem úri dolog, nem sikk. Éppen hogy a főpásztorokról néha valamit megtudunk. De nem igaz az, hogy fejétől büdösödik a hal. A mi szerzetesrendeinkben roppantul szűzi élet folyik. E sorok szerény írója nem is famózus szerzetes-tanárok iskolájában élte és tanulta le zsenge ifjúságát. Ha valaki, mint diszkrét magánszemély érdeklődik, szolgálni tud néhány pikáns ügyet. Megírni azonban sohase fogja, mert már ült tömlöcben a papok miatt.
III.
A Barkász fiú
A Barkász fiú
Irhattuk volna esetleg: a Losonczy-fiú. Az a Losonczy, ki szintén mostanában mint piromániákus a bolondokházába került. A Barkász, mint annyi Barkász és Losonczy, rossz fát tett a tűzre. Váltót is hamisított, lecsukták, rendben van. A történelmi magyar középosztály. Az az osztály, mely a maga analfabéta angolságával fölvette a dzsentri nevet. És produkál legjobb esetben képviselőket, Barkászokat és Losonczyakat. Tehát halljuk meg a kor esdő szavát. Mentsük meg a történelmi középosztályt. Mentsük meg a történelmi középosztályt.
Budapesti Napló 1907. augusztus 8.
Lellei
