183. AZ ELROMLOTT HÍD
183. AZ ELROMLOTT HÍD
– Ne szeressenek bennünket olyan nagyon a papok –
Szép Tirolban van egy jó közmondás az elromlott hídról. Majd ha egy püspök lova kitöri benne a lábát, megcsináltatják. A hidat tudniillik, mert egy püspök már renoválhatatlan. Mi lesz a házasság című híddal a nemi élet című folyón? Attól félünk, hogy X. Piusnál nem kisebb püspök lova sántul bele. Nagyon nem szerencsés ember ez a mai pápa. Világos, hogy ő maga sohse volt szerelmes természetű. Ragyogott légyen bár a legszebb Hold a lagunákra. Nyugodtan alhatott a kulcsárnő az egész nőszemélyzettel együtt a pátriárkai palotában. S éppen X. Piusnak kell ordítnia a fájdalomtól, mert a papjai szerelmesek. Szerelmesek pedig fűbe-fába, összevissza. Óh, Boccaccio, te nem is sejtetted ezeket a titkokat. S bár a házasság szentség, a papok mégsem házasodnak. Pius pápa inkább elhalasztja a jubileumát. Inkább üzleti csapást mér Rómára. Inkább dühbe hozza Szent Antalt s lefúj egy-két zarándoklást. Inkább hozzányúl zsugori kezével a Péter-fillérekhez. Inkább sír, de a bajra orvosságot nem rendel. S engedi, hogy az Avanti, az olasz Népszava, lelkesedjék a házasságért. Nekik fájjon, a szent tulajdon és még szentebb házasság ellenségeinek, a szocialistáknak, hogy a papok nem házasodnak. Pius pápa nem meri, nem tudja megrenováltatni a hidat. Pusztuljanak a három éves fiucskák is a papok szerelmi haragjától. Pusztuljon minden, de az Egyház nem enged. Méltatlankodik, lármázik, zokog, füllent.
És akármilyen forró a kása és akármilyen banális a tanács: nincs más panacea, meg kell házasítani a papokat. Tessék, tessék, főtisztelendő urak szabályozni az árt. Manapság még minden erkölcsös pataknak a házasságba illik beömleni. S reméljük, hogy a püspökök sem fognak Hajnócziakat nőül venni, ha házasságukhoz a köztörvényeknek is lesz beleszólásuk. Nem lehet ezt a csúnya, ezt a botrányos problémát másképpen megoldani.
Azt már tudjuk, hogy máról-holnapra az Egyházzal nem bánhatunk el. Nem azért, mert Szent Péterre, mint petroszra és sziklára építették. De mert minden sziklánál sziklább sziklára épült: az emberi ostobaságra.
Ellenben, kedves szent emberek, nővéreinket, rokonainkat, gyermekeinket, unokáinkat, fivéreinket, ökreinket, szamarainkat és egyéb háziállatainkat ne tessék meggyalázni. Ezt nekünk nem pótolja nyolcvan pápai bulla sem. Ha papok önök, tessék megházasodni. Ha apácák, tessék férjhez menni. És ha ezt nem is teszik vagy pláne gazdasági érvekkel jönnek ellenünk s a házasság ellen, legalább is tessék magukat moderálni. Azt csak nem hitetik el önök velünk, hogy Krisztus azért csinálta a szeretet vallását, hogy önök bennünket agyonszeressenek.
Budapesti Napló 1907. augusztus 10.
A. E.
