186. NAGY ÚR A FŐSZOLGABÍRÓ
186. NAGY ÚR A FŐSZOLGABÍRÓ
– De a pincérek sem kicsi urak –
Az öreg Tátrának, mely látta már Singer-Wolfner-Farkas Pált egy automobil várfokáról ezernyi néptömeg ellen küzdeni, megint szenzációja van. Ez az új szenzáció már eposzibb a Paulay Erzsi megmentésénél s ha szabad megkockáztatnunk a patinás szót: históriai.
Ki nem tudja Magyarországon, micsoda úr egy főszolgabíró? S ki nem tudja Magyarországon, minő gavallér-tűzpróba után küld ki valakit a nemes vármegye fürdőbiztosnak egy Balatonfüredre, egy Tátrafüredre? A fürdőbiztos már a magyar úri galantéria netovábbja. Parancsoló föllépésű, de olvadozó lovag a nőkkel szemben. Angolos a ruhája s ha megszorítják, talán franciául is beszél. Még talán regényeket is olvasott valaha az édesanyja divatlapjából. Szóval a fürdőbiztos egy főszolgabírónak s egy Mária Terézia korabeli bécsi gárdistának legszerencsésebb összetétele.
Mezőssy László szintén úr, szintén főszolgabíró és szintén fürdőbiztos Ó-Tátrafüreden. Ezenkívül legszemélyesebb testvéröccse Mezőssy Bélának, akit öt újságcikk s másfél brosura elolvasása tett kiemelkedő magyar politikussá, hogy azután egy hazafias Petur-gesztus s egy jól irányzott vezércikk-löveg államtitkári szék birtokába juttasson.
Mezőssy László főszolgabíró és fürdőbiztos úr egy társaságban élvezi a Tátrát és a magyar uraknak kijáró tiszteletadást államtitkár bátyjával és ennek miniszterével, Darányi Nácival, legalázatosabb, öreg szolgájával a grófoknak és püspököknek. Nem lehetetlen, hogy éppen azt vizsgálják, milyen új földdarabokat kellene a haza nevében megvásárolni jó kis állami kincsekkel valamelyik ruinálódni indult úri komától.
Mezőssy László gyakran átrándult szórakozni Új-Tátrafüredre. S itt a legelegánsabb vendéglőben persze külön-asztalt parancsolt magának, mint ahogy az úrhoz illik. Mivel azonban szeszélyesen rándult át s az asztal gyakorta volt ok és fürdőbiztos nélkül lefoglalva, a vendéglős komoly károkat szenvedett. A helyek kapósak voltak s külföldieknek, zsidóknak, latájnereknek s egyéb destruktív elemeknek nem esett jól, hogy ők egy talpnyi helyet nem kapnak ott, ahol egy meg se jelenő főszolgabírónak egész asztal jut. Egy pincér tehát megbízásból legközelebbi megjelenésekor udvarias hangon figyelmeztette, hogy csak az esetben tarthatnak fönt számára asztalt, ha rendesen eljön a vendéglőbe.
Éktelen, úri haragra gyúlt a fürdőbiztos-főszolgabíró. S úgy leszidta a pincért, ahogyan azt még nemrégen is egy magyar főszolgabíró megcselekedhette. Igen ám, de a pincér (átkozott új idők és erkölcsök) szervezett munkás. Sérelmét azonnal jelentette az étterem bizalmi férfiának. S az olyan ember határozottságával, kinek a hatalmat szervezett munkás emberek ezrei adják, kiadta az utasítást.
– Az az egyén terítéket, kiszolgálást, bort, vizet nem kap, amíg bocsánatot nem kér, mint egy kiskutya.
Hiába volt minden, mert a vendéglős se segíthetett. A pincérek kijelentették, hogy valamennyien távoznak, ha gyorsan elégtétel nem jön. Ismét méltatlankodás a fürdőbiztos részéről, persze ismét hiába minden. Szaladhatott a bátyjához, Darányihoz, ezek sem segíthettek. Sőt most Ó-Tátrafüred pincérei is értesültek s a bojkotthoz csatlakoztak. Szatócsboltból még sem táplálkozhat, még ma nem, egy gőgös magyar úr. Náci bácsi vakarta a fülét.:
– Ismerem ezeket a frátereket, Laci öcsém. Nincs más mód: bocsánatot kell kérni.
És ez meg is történt, fogcsikorgatva, de formásan. Tanúk voltak: Fazekas pestmegyei alispán, ismert bojkott-tekintély s a fürdőorvos, mint pszichopatológus nagyúri mániákusok körül. A pincérek lovagiasan megbocsátottak s Mezőssy László azóta terítéket kap. Végezzük már nem egészen friss, de igen jó refrénünkkel. Érnek még más meglepetéseket is ezek a már nagyon is vitézkedő urak.
Budapesti Napló 1907. augusztus 13.
Lellei
