200. JEGYZETEK A NAPRÓL
200. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
A két Áron kitüntetése
A két Áron kitüntetése
Kiss Áron, a kálvinisták nesztora, Lipót-rendet kapott. Lipót-rendet vagy valami ilyen nagyon-nagyon jeles ordót. Dr. Kiss Áron, a Pedagógium igazgatója, az előbbi Kiss Áron fia, udvari tanácsos lett. Ilyen dicsőségekről aligha álmodott Porcsalma egykori esperese, Debrecen püspöke. Igaz, hogy még a rozsnyói katolikus püspök is valóságos belső titkos tanácsos. Igaz, hogy az udvari tanácsosságot minden gazdag Jakab, Móric, Salamon és Adolf megkaphatja. Dr. Kiss Áron is valószínűleg ószövetségi hangzású nevének köszönheti új rangját. Azonkívül, hogy Apponyi Albert ravasz módon akarja beflastromozni a protestáns sebeket. A puritán kálvinista papok és egyházi férfiak ezután ordókat kapnak. Így azután minden rendben lesz és főképpen csöndben. Ha sokáig tart a mai uralom, minden protestáns embernek lesz kitüntetése. Nem lesz boszorkányosan nehéz, mert nemsokára kevés protestáns lesz Magyarországon.
II.
A Dunántúl és Bihar
A Dunántúl és Bihar
Úgy írom le, ahogy nekem valaki ezt a kis esetet elbeszélte: „Erdély felé utaztam s az egyik útitársam jóképű magyar úr volt. Beült a kocsinkba egy úriasszony, aki Somogyból jött, mint később kiderült. Az asszonyon hirtelen nem tetszett meg, hogy csinos és kedves. Ennek folytán a jóképű úr, kiről később kiderült, hogy Bihar a hazája, kézzel-lábbal tiltakozott az asszony beszállásolása ellen. Azután az asszony megmutatta haragosan és mosolygósan is az arcát. Nagyon kedves, okos kis arcú, nyugtalan szemű nő volt. Erre a bihari úr elővette mindazt a gavallériát, amire bihari úr képes. Beszélt vadászatokról, beszélt arról, hogy mulatni csak Magyarországon lehet. Külföldi fürdőből jött, tehát szidta a németet és az angolt. Értett a konyhához is és konyha-recepteket közölt. Az asszony sokat nevetett, nyilván jól mulatott. Nemrégiben került Somogyból Bánffyhunyadra. Egy doktornak a felesége és tanítónő. Érdekes új könyvekkel volt fölszerelve az útra. Amikor a bihari úr kiszállott, aki lehetett keresztesi szolgabíró vagy váncsodi jegyző egyformán, fölnevetett az asszony. Azután beszélgettem én vele, csupa ízlés, okosság és olvasottság volt az én útitársam. Szabad-e azt sejtenem ebből, hogy a Dunántúl és Bihar között feneketlen kulturális szakadék van? Ez ellen Nagyvárad bizonyít, az országnak az egyik legkulturálisabb városa. Inkább talán azt mondhatnám, hogy a vármegye urai megnyerhetetlenek mindenféle kultúra számára.”
III.
Üdvözlik Apponyit és Andrássyt
Üdvözlik Apponyit és Andrássyt
A pozsonyi vándorgyűlés, nem tudom hányadik vándorgyűlése az orvosoknak és természettudósoknak, véget ért. Stílusosan, magyarosan ért véget, miként az mindjárt kitetszik. Az orvosok és természettudósok hosszú üdvözlő táviratokat küldtek Apponyinak és Andrássynak. Szabad-e olyan országban jobb jövőt remélni, ahol tudósok is csak azért izzadnak napokon át, hogy végül hasravágódhassanak a főmandarinok előtt? Ez: Kína, bizony ez Kína, akármilyen fájdalom is nekünk. Lehetett volna nekik a sejtekről vagy az atomokról új törvényeket hirdetni. Vizsgálhatták volna a csillagos égtől kezdve a sertésbendőig mindazt a fölségest, amit a Természet nyújt. Meg is próbáltak egyet és mást, de hirtelen nagy fény vette el a szemük világát. Két üstökös: Apponyi és Andrássy. Erre a tudósok befejezték tanácskozásaikat s természettudósokhoz illően üdvözölték a Természet e két remekét.
Budapesti Napló 1907. augusztus 31.
A. E.
