201. BÖLCS BIÁSZ ELŐADÁSAIBÓL
201. BÖLCS BIÁSZ ELŐADÁSAIBÓL
– Miért szükségesek a zsidók? –
Biász barátomat, a filozófust, ókori druszájának egyenes utódját, több ízben fölkértem, ne nyilatkozzék a zsidókérdésről. Ő, aki a Városliget padjairól szemléli a világot, nem sejti, hogy ilyen kérdés már nincs. Avagy ha volna, s ott, ahol volna, mert csinálják, kínos, halk közmegegyezéssel hallgatnak róla. Azonban ma kivételesen szabad volt Biásznak nyilatkozni a letiltott problémáról is. Áttettük a szín- és harcteret a manapság ismét olyan aktuális Afrikába. Sietek megnyugtatni mindeneket. Biász úr a marokkói zsidókról nyilatkozott.
*
Látod, fiam, a régi Karthágó körül ismét a civilizáció nevében ontják a jó, drága vért. Ezúttal nem lesz az emberiség katasztrófája, ha leverik a fekete Hannibálokat. Szó sincs róla, Marokkóra, Afrikára szüksége van az éhes civilizációnak és gyomornak.
De mit csinálhatnának a Scipiók most a zsidók nélkül? Marokkó dolgát az elmórosodott zsidók fogják megoldani. Ők, a zsidók, akik ott vannak minden népek között, hogy kicsiholják a legszebb szikrákat a kemény, gazdag néplelkekből, ezekből a kincses kovákból. Hirtelen nézésre nem tudnád megkülönböztetni a tangeri mórt és zsidót.
De Drude tábornok, a pacifikáló francia hadak vezére, katonánál szokatlan meglátással s helyesen mondotta a zsidó világszövetség egyik megbízottjának Casablancában:
– Meg vagyok győződve, hogy a zsidók az okkupáció által csak nyerhetnek. Az arabok arroganciája a zsidókkal, valamint az európaiakkal szemben meg fog szűnni. A hadműveletek befejezése után a város fel fog virágozni és a zsidók lesznek a közvetítők az európaiak és az arabok között.
Aranyszavak, habár katona szájából hullottak ki. Az arab zsidót bízgassa csak jobban az európai civilizáció. Az ő örök, fékezhetetlen ízlésbeli és kultúrabeli ambíciója fölépíti az új Punországot s az új Karthágót. Hát látod, fiam, nem akarok a rettegett kérdésről beszélni és – mégis beszéltem. Újat nem igen mondtam, de szükséges-e újat mondani az embernek, amikor ma még a legrégibb és legelintézetlenebb igazságokért is bicskára kell menni. Megnyugtatásodra azonban kijelentem, hogy egy pillanatig sem gondoltam e szavak között Magyarországra, vagy más országra, csupán Marokkóra.
Budapesti Napló 1907. szeptember 1.
A. E.
