219. JEGYZETEK A NAPRÓL
219. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Az érsemjéni botrány
Az érsemjéni botrány
Kazinczy Ferenc érsemjéni szobra Fráter Loránd hegedűjétől fogantaték s ez a képtelen dolog megbosszúlta magát. Kazinczy Ferenc faragott képe előtt egy sötét fejű nebuló, Marschall nevű, valószínűleg egy a Rákosi-féle magyar-sváb imperialisták ifjú seregéből, a Széchenyi-szövetség nevében szidalmazta a szabadkőmíveseket. Azértsem fogunk dühbe jönni: Magyarország úgynevezett vezető értelmisége nem tud nekünk már újsággal szolgálni mérhetetlen intellektuális elzülléséről. Sőt segítünk e Marschall nevű ifjúnak s mi is szidjuk a szabadkőmíveseket. Hogy ebben az országban a nemes, liberális magyar szellem meghalt s helyébe a Caraffa-támogató, muszka-vezető katolikus mágnások, Róma és a jezsuiták s a sváb Rákosiak újmagyar, gyűlölködő, ostoba iskolája jött, ez egy kicsit a szabadkőmívesek bűne is. A magyar szabadkőmívesek nem voltak elég éberek s ha már nem voltak erősek, erőt se próbáltak mutatni. Most azután úrrá lett az országon a harcias butaság s hogy ezt legyűrjük, ahhoz már kevés lesz a szabadkőmívesi arzenál.
II.
„A vén svindler”
„A vén svindler”
Az „Alkotmány” huncut bácsinak, vén svindlernek kereszteli el Tolsztoj Leó grófot. Az Istennek és a krisztiánizmusnak ezt a legnagyszerűbb ma élő eleven oszlopát. Arról ne beszéljünk, hogy ilyen gaz bátorságra az utolsó amerikai zuglap se lenne képes. Érdekes az, hogy az „Alkotmány” főképpen azért méltatlankodik, mert Tolsztoj nem adhatta oda birtokait és kincseit a parasztoknak. Tehát Tolsztoj tanítása nem egyezik Tolsztoj tetteivel az „Alkotmány” szerint. De véletlenül hallott-e valamit az „Alkotmány” egy Jézus Krisztus nevű férfiúról? Ez a Jézus nem oszthatta szét a vagyonát, mert nem volt neki. De tanítványainak meghagyta, hogy ne gyűjtsenek maguknak földi kincseket, s ő csak a szegényeket szereti. Ha Tolsztoj így kikap az „Alkotmány”-tól, ennek mély oka lehet. Úgy sejtjük, hogy Jézus magyar főpapjai nem várják be a szekularizációt. Elég későn ugyan, de föl fogják osztani vagyonukat a szegények között. Mert ez például Samassának kutyább kötelessége, mint Tolsztojnak.
III.
Egy kis süllyedés
Egy kis süllyedés
Közeledik október tizedike s az úri Magyarország reszketve köpdösi a szocialistákat. Micsoda süllyedés néhány évtized óta. Madách Imre dzsentri volt és nagy író. Megírta az Ember tragédiáját s elküldte Erdélyi Jánosnak. Erdélyi úgy érezte, hogy Madách a szocializmust akarja bántani a darabban. S mivel Erdélyi európai magyar elme volt, minden nagy emberi eszmeáramlat értője és bajvívója, szemrehányást tett levélben ezért Madáchnak. És mivel Madách a még nem teljesen degenerált magyar úri rendből való volt, zokon vette Erdélyi gyanúsítását. Levélben protestált az ellen, mintha ő ellensége merne lenni olyan isteni koreszmének, mint a szocializmus. Micsoda gyalázatos süllyedés a magyar intellektuális kultúrában pár évtized óta.
Budapesti Napló 1907. szeptember 25.
A. E.
