225. A FELHÁBORODÁS
225. A FELHÁBORODÁS
[Párizsi munkatársunk írja a következőket:]
Jött a Sztolipin-merénylet híre, s Párizsban még a radikális lapok is fölháborodtak. Hogy ez már sok, ez már bestiaság. És némely újságírók kisiettek a diáknegyedbe. Mit szólnak a merénylethez az orosz diákok? Ezek ültek némán, rendes kávéházukban. Olvasták az újságokat és káromkodtak. Kérdezték őket az újságírók s ők haragosan szóltak:
– Gyávák és ügyetlenek. A cárig nem tudnak soha se jutni. És csak baleseteket tudnak csinálni, miket Európa egy hét alatt elfelejt. Értsék meg az urak, Oroszországon már csak az segít, ha soha se hallott rémes szenzációkkal hörög vagy ordít bele a világba.
Reszketve hagyták ott a muszka diákokat a nem nagyon hősies francia újságírók. És megírták finomkodó szentenciájukat. Oroszországot nincs jogunk és tehetségünk megítélni. Külön törvények szerint történik ott minden. Életnek és halálnak, bűnnek és erénynek külön törvénye van. Regisztráljunk és várjunk.
Budapesti Napló 1906. augusztus 30.
