Tristan Bernard-tól, a kiváló humoristától most mutatott be egyik párizsi színház egy darabot „Sa soeur” címen, mely jeles kvalitásai mellett is csak mérsékelt sikert aratott. Tristan Bernard, a szeretetreméltó és mosolygó francia ebben a darabban nem azt a meleg, kedves poézist csillogtatja, melyet a francia nép s a világ szeret. Itt is megnyilatkozik ugyan a fölényes és mély humorista, de a bonyodalom inkább külsőségeken épül és Bernard sok helyen nem idegenkedik az olcsóbb hatásoktól sem. A színjáték sokkal hihetetlenebb, semhogy komolyan vehető vígjátéknak nevezhetnők és nem elég komikus arra, hogy bohózat legyen. Egy apának két leánya van. Az öregebbik mindig szomorú és komoly, a fiatalabbik víg és jókedvű. Egyszer csak jő egy kérő, aki megkéri az öregebbik kezét és megkapja az apa beleegyezését. A leány azonban titokban mást szeret s megkéri a kérőt, hagyja el őt. A kérő engedelmeskedik neki. A leány húga azonban azt hiszi, hogy nővére boldogtalan s elhatározza, hogy a hűtelen kérőt visszahozza s egy régi komikus barátja kíséretében egy nagyvilági tengeri fürdőbe megy. Itt kokottnak öltözik, hogy az elpárolgott kérőhöz jobban közeledhessék. Ez meg is történik, de a vőlegény nem sokat teketóriázik, hanem még azon melegében szerelmet vall a csinos leányzónak. A lány ezen annyira megrémül, hogy nyomban gépkocsira száll s öreg nagynénjéhez a falura menekül. De az előbbi vőlegény sem tágít, mert neki is van gépkocsija s a leány után száguld. Az öreg nagynéninél összejő az apa, a két lány, a visszavonult vőlegény s az öregebbik leány kedvence, egy szótalan, félénk gentleman, aki eddig még nem mert nyilatkozni. Természetesen két házassággal végződik a vígjáték. Számos, víg jelenet, ötletes párbeszéd akad, de – mint párizsi levelezőnk írja – Tristan Bernard-tól már jobb darabot is láttak.