252. A MI VISZONYAINK
252. A MI VISZONYAINK
Björnsterne Björnson olyan európai híresség, akit meghallgatnak, ha bármilyen európai kérdésben emeli fel szavát. És Björnson nem is igen szalaszt el olyan alkalmat, mikor beleszólhat nagy aktuális kérdésekbe. Beszélt, mikor Anglia ráfeküdt Transvaalra; beszélt, mikor Oroszország megindult Japán ellen; beszélt, mikor a cár először kezdeményezte az általános leszerelést; beszélt, mikor csak mód és ok volt rá. És az európai sajtó mindig elég érdekesnek találta, hogy szárnyat adjon szavainak. Most Björnson a magyarországi tót kérdésről hallatta szavát. S a koalíciós sajtó ráüzen:
– Az úr nem ismeri a mi viszonyainkat, fogja be a száját!
Montefiore asszony az angol nőmozgalom egyik vezére. Küzd a nők jogaiért otthon és agitál értük a külföldön. Tartott agitáló felolvasásokat Amerikában, Franciaországban, Németországban. Mindenütt nyugodtan, tudományos és elvi alapon. Tegnap nálunk is felolvasást tartott a nők választójogáról. Nyilván ugyanazt mondta el, amit más országokban mondott. Egy szóval se többet, se kevesebbet. Mert hogy a jövő nemzedék nevelése van olyan nehéz feladat, mint öt esztendőben egyszer szavazni s hogy ennélfogva a nő, akire a nevelést bízzuk, megérett a szavazás funkciójára is: ezt ugyan éppen úgy elmondhatja Magyarországon, mint Angliában vagy Németországban. De a tegnapi felolvasás után a koalíciós sajtó – ha valamivel udvariasabban is – megint csak azt mondja:
– Ez a hölgy nem ismeri a mi viszonyainkat, jobb volna, ha nem csevegne!
Tessék a metódusból rájuk ismerni. Aki nem az ő szájuk íze szerint beszél, lehet akármilyen európai híresség: letorkolják. A mi viszonyainkat csak az ismeri, aki tőlük kér és kap információkat. Egy hatodrangú francia újságíró, akit ők hívnak meg felolvasásra: az szaktekintély, nevezetesség és ünneplik, ütik mellette a dobot. De Björnson fogja be a száját és Montefiore asszony ne csevegjen. Mert ők nem ismerik a mi viszonyainkat. Aki a mi viszonyainkat ismerni akarja: kérjen előbb információt és pausálét Ábrányi Kornéltól…
Budapesti Napló 1907. szeptember 8.
