42. A NÉPPÁRT JÓ DOLGA
42. A NÉPPÁRT JÓ DOLGA
Az Egyszakasz bűzlik már napok óta, s még az öreg Szappanos is majdnem szagolja, csak a néppárt tart előkelő orra elé parfümös zsebkendőt. Kossuth megátkozta hűtlen híveit, hogy még koporsójukban se nyugodhassanak, elérette őket a nemezissel, megfenyegette választással. S a negyvennyolcas disszidensek, akárhogyan köpik is a markukat, görnyedten remegnek Kossuth pápa átka alatt. Nincs irgalom annak se égben, se földön, aki az Egyszakaszra, e szent dogmatitokra, azt meri mondani, hogy büdös. Ha tudniillik negyvennyolcas ember ez a vakmerő, akár hű párttag, akár kilépett csapodár. „Én nem akarom őket szavammal üldözni”, mondotta Kossuth, s ez nagyon komoly fenyegetést jelent. Az Egyszakasz ellen, mely mintha csak az új rend szimbóluma lenne, még egy pihá-t se szabad mondani. Az Egyszakasztól csupán a néppártnak szabad undorodni, s csak a néppártnak van joga lávaként okádni a hazaszeretetet.
Ha van nemezis és Kossuth Ferenc azt mondja, hogy van, elérte a negyvennyolcas pártot s éppen csak a negyvennyolcas pártot érte el. A negyvennyolcas párt, mint egy bűnös, vén kéjenc, gyóntató papjává fogadta a néppártot, s a néppárt ugyancsak nem fukarkodik a penitencia-méréssel. Úgy bünteti a függetlenségi pártot, hogy minden régi bűnéért külön-külön lakoltatja meg. Hja, valamikor a negyvennyolcas párt volt büntető és nehezen irgalmazó. Valamikor a negyvennyolcas párt állhatott lesben s csíphette fülön azokat, akik bűnös alkonyatokon tilosban jártak. Most a néppárt lett az erények őre, s az árulkodó, hazafias rakétákat ő sütögeti.
Csak meg kell figyelni a néppártot minden kényes és kínos problémánál. Pedig talán 1867 óta összesen nem volt annyi kényes és kínos probléma, mint mostanában. „Szaladj neki vén bűnös, és törd be a fejedet” – vezényeli a néppárt. S míg a negyvennyolcas párt produkálja magát a falnakmenésben és elaljasodásban, csillogó vértben, büszkén mutogatja magát a néppárt.
Az Egyszakasz, ez az Egyszakasz csak egy dolog, a néppártnak nem is nagy. De még az Egyszakaszt se szalasztja el a néppárt, hogy ne tündököljön. Azonban az Egyszakasz még nem elég a makulátlanságra. S a néppárt nem elégszik meg csupán egy erénnyel és egy fogással. „Rakovszky István vezet a magyar parlament jogainak megvédésében.” Ezt írja az Alkotmány ma, miközben kedvesen oldalba rúgja Justh Gyulát. „Rakovszkynak mindig volt érzéke és bátorsága a magyar parlament tekintélyének s magyar jellegének megvédésére.” Valóban: Rakovszky tüzes, magyar ember, aki az elnöki emelvényen elbánik a garázda horvátokkal, de avval a magyarral is, aki Luegerről egy rossz szót mer szólni. S a néppárt el tud némítani nemcsak egy kaffogó horvátot, de egy katolikus Bozókyt is, ha az a klerikalizmus ellen mer szólni. Mindegy, az ország ezt nem veszi észre, az ország csak azt látja, hogy erő, bátorság és hazafiasság már csak a néppártban van.
Szegény, nemes néppárt, ő igazán csak barátságból marad benn a koalícióban. Hadd egyenek, hadd ruházkodjanak ki egy kicsit a negyvennyolcas éhesek és rongyosak. Hiszen a néppárt az emelt kvótát is szörnyű bűnnek tartja. Azzal vádolja Kossuthot, hogy formalitásokat fizettet meg évi négy milliókkal. Fölhívja Kossuthot, magyarázza meg, hogy mi a kvóta-emelés hiteles története. Csak éppen kíméletből nem mondja azt, hogy Kossuth csúnyán becsapta az országot, s a fölemelt kvótával Kossuth Ferenc miniszterségét fizeti meg az ország.
S amíg Rakovszky izgat Justh ellen s a néppárt régi kedve szerint tapos a Kossuth-néven, amely különben is nyomorúan össze van taposva, Kossuth Ferenc átkot szór a honárulókra. A honárulók pedig azok a negyvennyolcasok, akikben, ha nem is nagyon, de megmozdult valami, ami részben a választóktól való félelem, részben lelkiismeret. Ezek segítsenek kvótát emelni, házszabályt tiporni, alkotmányt gázolni, Egyszakaszt imádni. A néppárt közben szabadon mentheti a hazát Justh ellen, horvátok ellen. Vihogva figyelmeztetheti az országot, hogy milyen lutrit csinált a negyvennyolcas többséggel. Aggodalmasan sirathatja a magas kvótával megnyomorított országot. Tetemre hívhatja Kossuth Ferencet, s egyedül tüntethet az Egyszakasz ellen. Mindez Kossuth Ferencet nem bántja, mindezt Kossuth Ferenc észre sem veszi. Neki egyetlen gondja van, hogy ne legyen megbízhatatlan hírű egyetlen negyvennyolcas se. Nem atyai szívét, nem is a hiúságát bántja egy-egy ritka kilépés. De megborzad attól, hogy valahol azt hihetnék, hogy van nem mameluk negyvennyolcas.
A néppárt pedig vidáman készíti fenn és lenn magának a jövőt. Tisztelettel, türelemmel, sőt buzgalommal segít neki az egész parlament. Bizony a néppártnak jó dolga van, s még örülnünk kell, hogy ebben a szomorú és bajos országban valakiknek mégiscsak jó dolguk van.
Budapesti Napló 1907. november 28.
(A.)
