6. ELTŰNT FIATAL POÉTA
6. ELTŰNT FIATAL POÉTA
Juhász Gyula ismét eltűnt – A lévai rendőrségnek bejelentette, hogy öngyilkos lesz – Édesanyja táviratban tudakozódik – Semmi bizonyos az eltűnt fiatal költőről
Léváról sürgönyzik, hogy a lévai piarista gimnázium fiatal világi tanára, Juhász Gyula, a poéta, eltűnt. Levelet hagyott hátra s ez a levél azt sejteti, hogy Juhász le akar számolni az élettel, öngyilkos lesz.
Juhász Gyula a fiatal magyar poéták elitjéből való. Van egy nagy bűne, mely bárhol, kultúrországban, nagy erénnyé váltódnék: a szinte beteges szenzibilitás. Magyar, hogy úgy mondjuk, tősgyökeres magyar legény, szegedi. De terhes örökségül kapott lelki előkelősége, ifjú álmai, idegen, igazi literatúrákból vett olvasmányai megtévesztették. Az utolsó évtizedben különben szórványosan nálunk is gyúltak lidérc-tüzek. Úgy hisszük, hogy sokan járták meg kegyetlenebbül is, mint Juhász Gyula. Írók és művészek, akik azt hitték, hogy Magyarországon is virrad. Végre is Juhász Gyula még gyermek-ember s érdekes, szép versei is egyelőre csak erős ígéretek. De vádaskodnunk az esetleg halálba indult emberrel szemben nem szabad. Az ő lelke az övé volt, s az ő fátuma az is, ha fiatalon már kétségbeesett.
Félteni már régen féltettük, első versei óta, melyek a Budapesti Naplóban jelentek meg, s a verseket kísérő levelek miatt, melyeket ismeretlenül Ady Endréhez – kit szeretettel vallott mesterének – írt. Ezekben a levelekben már nyugtalanítóan sír, jajveszékel egy önmagát féltő lélek.
Szeretett volna Budapestre, megértők, támogatók közé kerülni. A vidék a maga nagy semmit sem akarásával s érzéketlen, hideg, taposó, nyugodt életével majdnem őrületbe kergette. Tavaly Máramarosszigeten volt tanár, s onnan is eltűnt egy szép napon. Megírták ezt akkor a lapok, megírtuk mi is, s már akkor katasztrófára gondoltunk. De Juhász Gyula lecsöndesedett, megbékült egy kicsit, s hála istennek, nem történt baj. Máramarosszigetről Lévára ment tanárnak, ismét hinni kezdett és írt. Közben föllátogatott Budapestre, szívesen fogadtuk, de a személyes ismeretség csak erősítette sokunkban azt a gyanút, hogy a fiatal poéta az egyensúlybűvészetet nem sokáig bírja. Talán Budapesten sem talált mindent és mindenkit olyannak, mint nekikészülve óhajtotta. Verskötetét csak alkuvások, nehézségek s kínos tárgyalások után jelentethette meg egy generózus szegedi nyomdában. Legalább azt mondják, hogy a kötet már kész, de látni sehol se látjuk. Szinte szökve utazott el Budapestről, s nemsokára megint Ady Endrének írt egy panaszos levelet. Önsorsával sírva tréfálkozó, öngyilkosságra célzó, reménytelen, furcsa levelet. Versei, melyeket hűségesen küldözgetett nekünk, az utolsó időkben elmaradtak. A lévai rendőrség olyan levél birtokába jutott, melyben Juhász Gyula kereken, világosan bejelenti, hogy megöli magát. Szegény édesanyja, akit a lévai rendőrség táviratban értesített, ma a következő sürgönyt küldte Szegedről hozzánk:
„Mit tudnak Juhász Gyuláról, eltűnt. Juhászné.”
Mi annyit tudunk csak, amennyit megírtunk, s nem tudunk Szegedre megnyugtató választ küldeni.
Budapesti Napló 1907. október 4.
