62. MIKOR A DRÉHEREK VÁLNAK
62. MIKOR A DRÉHEREK VÁLNAK
Dréher Antal Jenő válik vagy el is vált a feleségétől olyan cigánykodással, mintha Dréher úr legalábbis egy Kóburg herceg volna. Mivel Dréher Antal Jenő sok-sok milliójú gazdag ember, válópörének minden betűje érdekli a világot. Arról is beszámolnak tehát a lapok, hogy Dréher úr vonakodik fizetni az elvált asszonynak heti kilencven koronát. És Dréher úr nem akar nyolcezer koronát fizetni egyszersmindenkorra, hogy volt felesége egy lakást rendezhessen be. És folyik a pör főképpen Bécsnek, a bécsi publikumnak nagy gaudiumára és élvezetére.
Dréher Antal Jenő nem az első milliomos férfiú, aki az elvált feleségéhez ilyen piszkosan fukar. Sőt majdnem szabályként lehet megállapítani, hogy ők mindnyájan ilyenek.
Jogunk kevés van arra, hogy Dréher úrék válásainak okaival s az ő legtitkosabb lelki válságaikkal foglalkozzunk. Azt valljuk, hogy teljesen mindegy, milyen okból mondják föl a házasságot férj és feleség. Az az egy bizonyos, hogy azért, mert a házasságuk életképtelennek bizonyult. De eltagadni s lemosni magunkról egy házasságot nem lehet. Főképpen nem lehet a Dréheréknek, akiknek a szerencséjük éppen az, hogy van házasság és van tulajdon.
Dréher Antal Jenő akaratlanul is nagyon nehézzé teszi a helyzetüket a jövő Dréhereknek. Ha akár egy kórista-leány az, akibe egy Dréher bolondulásig, sőt házasságig szerelmes, ennek a leánynak éreznie kell, hogy szolid céggel van dolga. Miként érezniök kell azoknak a firmáknak, amelyek a Dréher céggel üzleti összeköttetésben vannak. Akárki fehérnép legyen, akit egy Dréher nőül vesz, elvárhatja, hogy különb sorsa legyen legalább anyagilag, mint egy hercegnének. A hercegnéknek és hercegnőknek tudniillik nem éppen gyöngy az életük manapság.
Egy Dréher-feleséget, ha még házasságon kívüli szerelmeskedést űzne is, csak annyi büntetés sújthat, hogy elválnak tőle. De vagy valami a házasság vagy fikció, tessék a milliomos úrnak elkészülni mindenre. Arra is, hogy esetleg ötször kell nősülnie, s négy elvált asszonyt úgy eltartania, mint ahogy megilleti azokat, akik egyszer a milliomos Dréherek feleségei voltak.
Még az amerikaiakban is több finomság és szükséges formatartás van. Ha az amerikai milliomos apa visszaveszi a leányát az európai mágnás-férjtől, gondoskodik, hogy a leánya volt férje ne zülljön el. Az európai Dréherek azonban úgy válnak, holott ők új emberek, mint a középkori várurak. Legföljebb és legjobb esetben annyit kap tőlük az eltaszított asszony, hogy nem ölik meg, ami ma már még milliomosoknál is felelősséges dolog volna. Az ilyen emberekre, ha a házasság intézménye még sokáig megmarad, törvényt fog hozni egy humánusabb kor. Röviden: el fogja őket tiltani a házasságtól.
Budapesti Napló 1907. december 19.
Ód.
