194. NEM LESZ FORRADALOM
194. NEM LESZ FORRADALOM
Párizs, április 24.
[Saját levelezőnktől.] Persze, hogy Németország nagy és kis nacionalista lapjai látják már a rothadt Franciaország forradalmi elpusztulását. Látszólag nem is rossz próféták ezek a lapok s örvendező tudósítóik, akik mindazonáltal vígan élnek Párizsban. Bizony-bizony itt bajok vannak, s nem hiába mondta, ha mondta, a minap Clemenceau miniszterelnök:
– Szeretnék már megbukni, hogy megírhassam az emlékirataimat, melyeket nem tesz az ablakába a demokrácia.
Lehet, hogy csak ráfogták Clemenceau-ra ezt a semmiképpen sem előkelő, bár Clemenceau-hoz illő elszólást. Nem a demokrácia csinálta a bajt, ezt Clemenceau-nak illenék, illik legjobban tudnia. Egy okos francia publicista már hetven évvel ezelőtt megírta, hogy Franciaország sohase őszintén az, ami. Mikor egész Franciaország köztársasági, jön egy ügyes úr, s mindenható császárrá koronáztatja magát. És mikor országot adna Franciaország egy keménykezű monarcháért, mint III. Richárd egy lóért, kikiáltják a republikát.
Ez a hazugság, ez a kettős hazugság bosszulta meg magát Franciaországban minden új régime-nél. Ez a harmadik köztársaság annyira nem köztársaság, mint I. Napóleon konzulsága alatt nem volt az. Csoda-e, ha egyformán utálják a royalisták, napóleonisták és – forradalmi szocialisták? Császár vagy király helyett fejedelmévé az ostoba, gőgös és Franciaországban rest pénzt, a Pénzt koronázta a harmadik köztársaság!
Mindent a Pénz csinál: minisztereket, hivatalokat, értelmi vagy érzelmi mozgalmakat egyaránt. Köztársasági elnök lehet itt csupán az ember pénz nélkül, mert ti. a köztársasági elnök nem számít.
Azután a tömegek kedvére és megszédítésére van az ováció és a prehisztorikus radikalizmus. Mikor minden kötél szakad, minden nepotizmus kiderülőben, minden panama bűzleni kezd, jön a papüldözés. Hiszen rendben van, Rómával, az Egyházzal s a papokkal le kellett végre számolni, de ez csak nem üdve egy nemzet-társadalomnak? Mindenrendű alkalmazottjait Európában és Amerikában Franciaország fizeti a legrosszabbul. A lelki és közgazdasági kontrasztok itt beszélnek legélesebben, lármásabban, mint az Unióban, ahol nomád indiánok, gyülevész iparlovagok, trösztfejedelmek s nagy intellektuelek élnek együtt.
DE mégse lesz forradalom, még akkor se, ha Clemenceau maga hirdetné, hogy forradalom lesz. Minden megérett itt egy a XVI. Lajost lenyakazó forradalomnál is rettenetesebb forradalomra. De forradalom mégsem lesz mostanában, akárhogyan jósolgatják a német nacionalista lapok.
Franciország ugyan meglepte a XVIII-ik század végén önmagát és a világot egy nagy forradalommal. Ezt nem fogja azonban még egyszer megcsinálni, egyszerűen azért, mert a postakocsik helyett gyorsvonatok vannak ma, s még a dróttalan távírót is kitalálták. Holnap pedig már komoly kormányozható léghajók szelik a levegőt, s a nemzetek életösztöne erősebb, mint valaha.
Ha Németország nem szaporodna, nem feketedne, nem fegyverkezne, talán Franciaország megcsinálná az új, nagy forradalmat. De egyedül áll, kissé romlottan, megfogyottan és pénzére nagyon vigyázva a mai nemzetek között. Van már minisztere, ki a vagyontalanok részesedési jogát hirdeti a tőke és a munka együttes gyümölcséből, de az új Franciaországhoz hiányzik – egy más Európa. Egy más Európa, germán–szláv, barbár probléma, keleti kérdés, nemzetiségi vágyak nélkül! Egy más Európa, ahol már összegyűlt legalábbis annyi vagyon, mint Franciaországban. Egy más Európa, ahol a kultúra már olyan sok, hogy sokallva más kultúrát akarnak a helyébe.
Európa (most már Amerika, Ázsia, sőt Afrika is) kényszeríti Franciaországot, hogy ne lovagolja el magát.
Tehát egyelőre nem lesz itt forradalom, s nem születik meg a kommunista állam. Szaporítják a rendőrséget, gazdagítják a militarizmust, korrigálják a tengerészetet. Az azután más kérdés, hogy a köztársaság hosszú életű lesz-e, vagy jön helyébe egy – koronás köztársaság.
Európa nyugodt lehet: Franciaországban úr a Pénz, s ez az úr sokkal konzervatívabb, mint egy Habsburg-császár-király.
Pesti Napló 1908. április 28.
A. E.
