201. „MINDENT A FÓRUMRA”
201. „MINDENT A FÓRUMRA”
Párizs, május 23.
[Saját tudósítónktól.] Franciaország új skandalumáról, a francia Latkóczy-ügyről, a Marix-afférról nem akarok felesleges reportot írni. A Marix-féle szenzációk befutják huszonnégy óra alatt a világot, s a legtisztább, legnaivabb emberek is lehajtják a fejüket. Bűnben fogantatott, bűntől fogantatott a mi egész mai kultúránk, mikor Párizzsal már Tokió is versenyez. Japán kijáró politikusai, a kínai mandarinok, a porosz kamarilla-szolgák, a francia panamisták, a magyar iparlovagok, a török baksishősök csak nüánszokkal különböznek. Valamiképpen ugyanaz a species: az olasz kamorra-ember, az Unió tröszt-politikusa, a tolvaj dán miniszter s az orosz potentát, aki majdnem mindig lop. Vagy hamisak az erkölcseink, vagy pedig úgy áll a dolog, hogy tolvaj és csaló társadalmunk oszlopainak nagy hányada.
De nem ez a kétségbeesett, banális töprengés a célja ennek a levélnek, de egy sokkal nagyobb dolog. Néhány tisztességes, bölcs ember külön megbeszélés nélkül egyszerre olyan problémát ad fel a világnak, mely minden országok Polónyiait okvetlenül szíven találja. Arról van szó, ami talán éppen otthon, Magyarországon találja magával szemben a hazug lovagiasság és tisztesség egész arzenálját. Arról van szó, hogy az általános piszokból csak a teljes fórum-élet ránthatná ki a mai civilizációt. A tanácsadó bölcsek így formulázzák meg az ő tanácsukat: csináljunk modern Athént a mai fórumból.
Sokakra szörnyűséges valamit jelent ez, mert ennek az az értelme, hogy minden ember egész életéhez joga legyen a nyilvánosságnak. Tehát szabad legyen kutatni minden szereplő ember életében – családon kívül és családon belül. Mivel pedig a modern athéni fórum: a hírlap, tehát a hírlapnak adassék meg minden jog az emberi egzisztenciák megvilágítására. Magam is bevallom, hogy ennél forradalmibb gondolatot, azaz ötletet – és az ötlet mindig veszélyesebb a gondolatnál – nem termett a két utolsó század. Hogy ti. szabad legyen megírni, hogy X. Y. miniszter miből költhet ötször annyit, mint amennyi a jövedelme. Szabad legyen megírni, ha a szoknya, a pénz, az alkov, vagy az intimus iroda direkciót szabnak olyan ügy számára, mely milliók érdekébe vág. S ha Amerikában a lapok megírják, hogy melyik milliomos hölgy kivel szokott flörtölni, nálunk is legyen világosság. De több világosság, mint Amerikában, teljes világosság, tudjunk egymásról mindent, mindent.
Utópia ez, de mégis szép utópia s a legszociálisabb gondolat, mióta az emberi társadalom él. Aki ember és emberi társadalomban akar maradni, annak ne legyen titkolni valója. Hiszen a modern ember-társadalom minden tagja száz és százmillió társa bőrére cselekszik, mikor akármit is csinál. Egy ravasz, jogtalan, titkos üzlet, egy házasságtörés, egy nyavalyásan nemzett gyermek és ezer más – valamennyiünk dolga, kik élünk és társadalomban élünk.
Nyilvánvaló, hogy az egyéniség, az ember-egyén joga ellen lázadóbb és lázítóbb gondolat még nem született. Plátó se gondolt ennyit, és Plátó óta senki se gondolt, eszelt ki még ennyi tirannikus hatalmat – a társadalom számára. Pedig ha végiggondoljuk a társadalom mivoltát, ez a legtermészetesebb konzekvencia lesz azonnal. Ha a társadalom a fontos s nem az egyén, akkor az egyén adja át egész valóját a társadalom napsütésének.
No, nem kell megijedni: ez afféle eltévedt ötlet csak, mely belehullott a jövendőből a jelenbe. A mai beteg, titkosan szennyes ember ne rémüljön meg: ez csak a jövendő muzsikája. De majdnem bizonyos, hogy ez az utópia pár század múlva valóság lesz, mert muszáj gondolat. Addig azonban még nyugodtan követelhetjük az egyéni és családi élet százszor szent szentségét.
Pesti Napló 1909. május 26.
Ady Endre
