114. JEGYZETEK A NAPRÓL
114. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Edisonék és – Gyulaiék
Edisonék és – Gyulaiék
Edison majdnem a sírból jött vissza, s azt mondja: nem tud addig meghalni, míg a földön nagyobb nem lesz a gyorsaság. Egy új típusú automobilt akar ajándékozni még a világnak, villámos erejűt, nagyon olcsót. Egy új automobilt, amely erőlködés nélkül kétszer gyorsabb volna, mint a mai leggyorsabb gépkocsi. S Edisonnal egy időben egy híres francia föltaláló azt ígéri, hogy csekély két év múlva olyan kormányozható lég-automobilok lesznek, melyek óránként kétszáz kilométert repülnek legalábbis. Eközben pedig a régi Európa szeretné, ha az emberek úgy éreznének s élnének, mint ötszáz év előtt. Magyarországban is ma már, Beszterce-Naszódban is, telefondrót röpíti a szót, s ugyanekkor a reánk csücsült reakció azt kívánná, hogy Pázmány Péter káplánjaival gondolkozzunk egyformán. Sőt, az egykoron lucidus fejek is megzápultak: Párizs fölött a kormányozható léghajó kereng, Budapesten automobilok száguldoznak, s Gyulai Pál egy kis esztendővel ezelőtt elégiában fakadt ki a bicikli ellen, ami már nemsokára olyan ritkaság lesz, mint a gyaloghintó, avagy a korát megértő akadémikus.
II.
Blanc, Marquet és Budapest
Blanc, Marquet és Budapest
Blanc úr tudvalevőleg Monte-Carlo császárja, s Albert fejedelemnél is urabb ura Monacónak. Marquet ur Ostendének és vidékének volt a Blanc-ja. Mind a két úr a szerencsejátékon szerzett milliókból milliókat áldozott országocskája díszítésére. Azután művészetekre, humánus célokra, satöbbi, satöbbi. Történt, hogy Marquet úr Párizsban is játékbarlangokat állított föl. Ezeket a helyeket a francia kormány beszüntette, s Marquet urat megbélyegezte. Azután a belga kormány is kellemetlenkedett Marquet-nek, mire Marquet elhatározta, hogy visszavonul. Ezt ma már fél Belgium sajnálja, mert Marquet úr zseniális és gavallér ember. Sok mindenre gondolt Marquet úr, Korfu szigetére, Abbaziára, a Margitszigetre. Sehol se akarták, hogy megalapítsa Monte-Carlo riválisát. Budapest ugyanis a világ legjátékosabb városa, de szemérmes. Nem akarja, hogy a játékból egy pár millió évenként Budapest szépítésére, művészetekre s jótékonyságra kerüljön ki. Lehet, hogy az idegenforgalomtól is félti magát ez a szép magyar metropolisz. Isten ments, hogy mi gáncsoljuk, ha Budapest nem akar világhírű játékfészek lenni. De akkor azután ne lenne titkosan rosszabb Monte-Carlónál. Mert Marquet úr legalább szabályozná, ami most pokoli, összevissza és végzetes. Azonban mindezt csak egy újdonság kedvéért írtuk ide. Marquet úr összevásárolta a monacói részvények közül mindazt, ami összevásárolható. Harcot üzent Monte-Carlo császárjának, Blanc úrnak. Tehát a Monte-Carlóba sűrűen zarándokló magyarok esetleg már a jövő évben nem Blanc úrnál, hanem Marquet úrnál hullatják el aranyaikat Monte-Carlóban, miként azt Ostende-ben tették.
III.
Ami Kassán történt
Ami Kassán történt
Ami Kassán történt, az úgy hirtelen nézve közönséges, banális, utcai zenebona. A garázda katonákkal nem bírtak természetesen a rendőrök, akik csak polgárokkal szemben tudnak mindig hősök lenni. Kivonultak a csendőrök, akik egy nagy mélyértelmű koncepció szerint a hadsereg „szerves kiegészítő részét képezik.” A vége mégis az lett, hogy a rendőrök és csendőrök fölött győztek a katonák. S ez nem is történhetik soha másképpen egy militarista országban. Vegyük végre tudomásul, hogy Magyarország még akkor is megszállott tartomány volna, ha a katonákat magyarul vezényelnék. Amiként minden feudális, militarista szervezetű, elmaradt ország – megszállott ország. Képzeljük el, hogy egy részeges cseh puskamesternek tisztté nevelt s kardját Magyarországban csörgető fia micsoda pokoli gúnnyal nézhet a mi egész polgári berendezésünkre. Bíróságainkra, hatóságainkra, rendőrségeinkre, egész kormányzatunkra. Hiszen ha egy kis tüzes aratósztrájk van, ha az utca megmozdul, sőt ha egy nagy tűzvész támad, már akkor ők, a katonák foglalják el a teret. S akkor coki az egész civilbagázs, civil rend, civil tekintély. Ha a társadalmi élet egy komolyabbat lüktet a kelleténél, már akkor minden nem demokrata országban a katona az úr. Ez történt Kassán, ez történik mindenütt, s jó dolog azt el nem felejteni, hogy mi szegény civilek csak azért vagyunk, hogy legyen a katonáknak matériájuk, amikor hősiességüket gyakorolni vagy kipróbálni akarják.
Budapesti Napló 1908. március 25.
Ód.
