122. EGY GYÖNGE KÜRTSZÓ
122. EGY GYÖNGE KÜRTSZÓ
– A Magyar Művészet önkéntes heroldja –
Gyönge kürtszóval jövök, heroldja vagyok, véletlen és önkéntes heroldja a „Magyar Művészet”-nek, mely most Nagyváradra látogatott el. Jó helyre jött, s mert én előttük érkeztem az érkezőknek, ajánlom őket. Ajánlom őket azzal az egyetlen joggal és címmel, mert rokonaim vannak közöttük. Olvasom a névsorukat s egy-egy név csaknem teljes kadenciát ad piktor-sorsban az én poéta-sorsomra. Olyikkal együtt ültem a St.-Michel és St.-Germain szögletén szép, szomorú délutánokon. Van olyan, aki forró terveivel a nagy bulvár lármájában, ahogy kóborogva elvesztünk, traktált engem. Egynek-kettőnek, akiknek a személyét nem ismerem, valamelyik párizsi tárlatról üzen vissza a neve. Gyönyörű névsor: szép nevek, s az én békülő, enyhülő fiatalságommal tűnő radikalizmusomnak még az se fáj, hogy birkózó rokonaim mellett avult öregek, komor rajztanárok, piktúra-dandyk s festő-Szabolcskák is találtatnak. Így helyes ez, így teljes ez, s ezért olyan ez a tárlat, amelyet még Nagyvárad nem látott.
Milyen haladás tíz év óta, amikoriban én Nagyváradra vetődtem. Talán álmodtunk a nagy művész-erők ilyen buja fölsarjadzásáról már akkor is néhányan, próféta és eszelős természetűek. De álmodhattunk-e arról, hogy eljön az idő, mikor Budapest ellen már-már Nagyváradra s egy-két társára kezd igazolást keresve hivatkozni irodalom, művészet? A Magyar Művészet kiállítása e kezdődő korszak erősen jelentkező jele. És én irigylem azoknak a lelki szenzációit, akik most fognak először látni Ripp[l]-Rónai képeket. A legkiforrottabb poétája ma ő Magyarországnak. Irigylem azokat, akiknek van pénzük Fényes Adolf képeiből csak egyet is [venni]. Azokat, akik először fogják észrevenni Czigány Dezsőt, ezt a fiatal, nagy lélek-rajzolót. Márffy Ödön olyan keresések, szépségek beszámolását fogja adni, amelyek még messze Nyugaton is revelációk. Katona Nándor, Honti… s hányról kellene még lélekkel és szeretettel szólni. Én véletlen és önkéntes heroldjuk, aki jöttem s megtudtam itt, hogy ők is jönnek, s aki talán holnap megyek is, már innen csak üdvözlöm őket, kérem szeressék őket Nagyváradon, nézzék, értsék meg és szeressék. Csodálatos ország vagyunk – a jószeműek és gondolkozók ismét észre fogják venni ezt az igazságot – annyi a nagy és nagyszerű talentumunk, hogy öt országot elláthatnónk velük. Óh, hogy miért is vagyunk olyan süketek, nem látók és szegények!
Nagyvárad, április 2.
Szabadság 1908. április 3.
Ady Endre
