139. PÁRIZSI LEVÉL
139. PÁRIZSI LEVÉL
(Egy miniszteri beszéd – Kik szeretik legjobban a hazát – A rendőrök és csendőrök)
Párizs, június
Viviani, munkásügyi miniszter, szocialista, így vallja, s így vallja a szocialistákkal szemben is. Tárcája a franciaországi miniszteri tárcák Benjáminja, két esztendővel ezelőtt formálták. Ez a Viviani most nagy beszédet tartott a választói előtt, s lett erre hadd-el-hadd. Szidja mindenki, a szocialisták, a nacionalisták, radikális burzsoák és klerikálisok. Nyilvánvaló tehát abból, hogy Viviani valami olyat mondott, ami közel jár az igazsághoz. Azt merte tudniillik mondani ez a Viviani, hogy a munkásságé ugyan a jövő, de ehhez nem kell ádáz harc. Franciaországban a polgárság átvette a hatalmat a nemességtől, mihelyst értelmileg, kultúrában a nemességet túlhaladta. Az evolúciónak ugyanez az esete készül a mi napjainkban, ezt föltartóztatni nem lehet, s attól megijedni nem kell. Sőt eddig is az intellektuális része a polgárságnak támogatta a hatalom felé indult proletárokat. Hát ez nyilván nem Marx-doktrína, de fog-e valaha Magyarországon egy aktív miniszter ilyen szépet és bátrat mondani?
*
Az a Gregori, aki a minap Párizsban hazafias dühvel megsebesítette Dreyfust, Magyarországon is nagyon ismerős típus. A nemzeti becsületnek és hazafiasságnak ez az Ugron Gábora pénzügyi manipulációkkal sok ezer kis embert rántott nemrégiben romlásba. Úgy látszik, minden országban az ilyen alakokból kerülnek ki a haza leglármásabb szerelmesei. Ezek azután a nemzeti becsületért még ölni is tudnak, ha kell. S valóban csak azok képesek igazán lelkesedni milliók összességének kifundált becsületéért, akik a magukéért kellő időben nem lelkesedtek.
*
Lyonban az emberi jogok védelmére alakult liga nagy dolgot mondott ki. Az emberi jogok ellen a rendőrök és zsandárok vétkeznek leggyakrabban. Tehát el kell törülni mai formájában a rendőrséget és csendőrséget. Ne legyenek azok a nyers államhatalom vad birkózói. A bíróság nyomozó emberei legyenek s lehessenek csupán. Milyen szép zene, de a jövő zenéje még Franciaországban. Hát még mennyire a jövő zenéje szép Magyarországon, ahol még tegnap állott a deres.
Budapesti Napló 1908. június 17.
Ód.
