160. IDEGEN FORRADALMÁROK PÁRIZSBAN
160. IDEGEN FORRADALMÁROK PÁRIZSBAN
Párizs, augusztus végén
Párizsban csinálják a forradalmakat, s ezen nem változtathatott a Bastille lerombolása óta senki. Még a Napóleonok is forradalmárok voltak, a nagy és a kis Napóleon egyaránt. Amikor Párizs nem tud Franciaország számára forradalmat csinálni, csinál másoknak. Csinál Oroszországnak, a hinduknak, Perzsiának, a herreróknak, Fokföldnek vagy a törököknek.
Clemenceau kemény ember, olykor valóságos császári rendőrminiszternek látszik. Clemenceau tud letartóztatni, elítéltetni, lövetni, kiutasíttatni, börtönözni. De minden keménységét, hatalmát elrontja az, hogy ő maga is forradalmár-temperamentum. Szegény Michel Lujza, a pár évvel ezelőtt óta néhai anarchista némber, mondott egyszer valamit. „A forradalmároknak meg kell becsülniök az erőszakos hatalmat, a zsandárokat és agent provocateuröket.” „Mert – magyarázta a jó Lujza – ezek segítenek zavart, bajt és lázadást csinálni, tehát ők is forradalmárok.”
Ilyenformán Clemenceau még Párizsban és franciák ellen se verheti le az örökös, bujkáló forradalmat. Hogyan tehetne hát azok ellen, akik titokban, ezer kilométerekre, messze földek számára dolgoznak? Talán nincs nép, amelynek Párizsban ne volna egy magát-kinevezett, titkos, forradalmi bizottsága. Van orosz, lengyel, örmény, török, macedón, spanyol, perzsa, koreai. Talán az összes dél-amerikai temperamentumos köztársaságocskáknak is van kivétel nélkül. Néha öt ember egy-egy ilyen komité, néha ötszáz, de bizakodik – lármázik is olykor – s dolgozik.
Az ifjú-törököknek, akik ma a Padisahnak is urai, egy Mechveret című lapjuk volt Párizsban. Ennek a lapnak nagy része van a mai török események nagyszerű fölzúdításában. Most ez a lap megszűnt, mert összes munkatársai hazamentek az alkotmányos Törökországba. De hogy mennyire a forradalom városa Párizs, mutatja, hogy már vannak utódjaik.
A napokban indul meg egy újabb török lap Párizsban: az Új Törökország. Az a Salih Gurdzsi, aki e lap vezére és szerkesztője lesz, pesszimista török úr, ő nem utazott el Szalonikibe, amikor beütött az alkotmány, a többi ifjú-törökkel. Ő annak az anarchista filozófiának a híve, hogy a forradalmat sohase szabad abbahagyni. Ő tehát folytatja ott, ahol a Mechveret abbahagyta, csakhogy most már a hatalomra jutott forradalmárokkal szemben.
Ezeknek a pesszimista forradalmároknak bizony-bizony mintha igazuk volna. A hatalomrajutás forradalomellenessé tenné még a bombavetőket is. Azok az intervjuk, amelyeket párizsi lapok az ifjú-törökök néhány jelesétől közöltek, fölháborítóan józanok és bölcsek. „Most már rend legyen” – ez a leitmotiv azoknak a nyilatkozatában, akik a régi rendet fölforgatták.
Salih Gurdzsi kevesedmagával maradt itt Párizsban, de néhányan mégis itt maradtak. Ez a kis csoport különben is mindig szemben állott az ifjú-török komitéval. Salih Gurdzsiék török képviselői az örökös forradalmárok típusának. Ők a török hetumogerek, akik a langyos alkotmány elől haragosan, tüntetve Cinkotára vonulnak.
Nem Genf, nem Amerika, nem London az igazi hajlékuk az ilyen forradalmároknak. Párizs, és még olyankor is, amikor Párizs elzavarja őket, ami még ma is megtörténik. Mostanában nem egyszer utasítottak ki a cári barátság kedvéért orosz forradalmárokat Franciaországból. De ezek visszalopóznak Párizsba, mihelyst lehet, mint ahogy a Commune idején rohantak Párizsba minden nemzetek engesztelhetetlen, nyugtalan lázadói.
Az olasz Cipriani Hamilkár is, aki regényes körülmények között most találta meg akkor elvesztett leányát, Londonból sietett Párizsba barikádokat csinálni. S a lengyel Wroblewszki is, akit a minap temettek el Párizsban, generálisa volt a Commune-nek. És hányan voltak s vannak még hasonlók, mindenfajta népből valók. Az örökös forradalmárok bolygó, nomád, nemzetközi népe ez, melyet a Bastille-romboló Párizs varázsa csal, húz.
A Szajna bal partján, egy-egy csöndes, ósdi, szegény utcában néha különös láz fog el. Itt-itt, valamelyik sötét házban talán éppen most döntenek Miklós cár, az afgán emír vagy Nikita fejedelem sorsa fölött. Vagy legalábbis itt-itt valahol egy csomó tüzes fejű ember suttog, tanácskozik, s ha a legkisebb tervük is beválik, holnap-holnapután lesz miről írniok a lapoknak San-Franciscótól Sztambulig.
Az Újság 1908. augusztus 29.
Diósady
