169. JÓKAI-EMBEREK
169. JÓKAI-EMBEREK
A Jókai Magyarországa elmúlt, talán nem is volt, de Jókai-alakok ma is élnek. Gyönyörű fenomén, nagyszerű tünet ez: a zseni emberfölöttiségének a bizonyítéka. Magyarországból a szellemtelen cinizmus és korrupció klasszikus országa lett. De Jókai géniusza még itt is, ott is fönntart egy kis oázist. Emberek élnek közöttünk, akik Jókai által és szerint élnek, arany-ködben. Az örök magyar romantika, az áldott cifra, hazudozó élet-szépség nem halt meg. Ők se a világban éltek Gundel-Göröncsér és Máté Ilona, Máté Ilona, aki most úgy ment el halott vőlegényéhez, mint ahogy Jókai írta volna.
Ha ebben a jellemtelen nagy városban is élnek, hogyne élnének vidéken a Jókai emberei? Élnek, és én is találkoztam velük, Erdélyben, Dunántúl, Debrecenben. A nagy elvonulók, a szent mániákusok, az életüket megregényesítők, a nagy szeretők: valamennyien Jókai gyermekei.
Jókait megrótták, leszólták, hogy fantáziája nem tud a földön maradni. És íme Jókaival is az történik, ami minden zsenivel. Whistlerről azt mondja a Wilde-ötlet, hogy a londoni köd tanult az ő képeitől. Íme sohse voltak olyan emberek talán, amilyenekről Jókai mesélt, de Jókai óta már vannak.
Valósággal Jókai szerint stilizálja néhány száz vagy néhány ezer ember az életét. Van Rab Rábynk, kőszívű emberünk, Berend Ivánunk stb. stb. Az ember megdöbben, hogy néha az emberek milyen regényesen és mégis ismerősen cselekszenek. Ezek a Jókai-emberek, akikben Jókai él az álmaival.
Ha Jókai nem él, Gundel-Göröncsér él, s Máté Ilona is egy kicsit más sorsra jut. Egy sereg különös, de becses ember nem élne, ha nem élt volna az, akit úgy vádoltak az élet ignoranciájával.
Ez a géniusz, ez a zseni, ez a nagyság, mely tirannusi, ha olyan szelíd és álmodó is. A művész, az igazi, nagyon-nagyon hatalmas, szent és veszedelmes. S igazuk van azoknak, akik a különben is hitvány bűnügyi regények terjedésétől félnek. A zseniális bűnügyi regények zseniális gazembereket szülnek. Miként Jókai után sugaras, gyönyörű emberfölötti emberek élnek ma is. Ma is, amikor Magyarország – ismételjük – klasszikus földje lett a cinizmusnak és elromlottságnak.
Budapesti Napló 1908. október 8.
Ód.
