170. JEGYZETEK A NAPRÓL
170. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
És ha háború lesz?
És ha háború lesz?
Sem a pompánk, sem a vidámságunk nem hasonlít a III. Napóleon Franciaországáéhoz. Bőrünk van, de nem osztrák, nem magyar, nem osztrák–magyar, afféle összevarrott bőr. Komoly háborút saját becses bőrén még nemigen érzett a Habsburg-monarchia mai generációja. Bosznia okkupációja csak amolyan muszájos, rossz álom volt. De amikor olasz vert vagy porosz vert bennünket, itt-ott még örültünk is. Ki tudja hát elképzelni, mit jelentene egy nagy háború most Ausztria-Magyarországnak? Franciaországban a nemzeti katasztrófa eggyé és egyformává tett mindenkit. Taine, Renan istenien hideg, eszes voltukból kivetkeződtek. Verlaine pedig hazafias jeremiádot sírt.
Angolországra is emlékszünk a búr vereségek minapi idejéből. Milyen méltóságosan gyászos és kemény volt ez a nagy náció. Már Oroszországban a háború a régen készülő delíriumot törette. Már Oroszországban orosz milliók áldották azt a napot, amelyen fűbe harapott sok ezer ifjú katona.
De egy bizonyos, hogy minden más élet megáll, ha jön a háború. És jaj az olyan háborúzó országoknak, ahol lappangó keserűségek vannak. Pokoli színjáték lehet abból, ha a hatalmasok háborút hoznak arra a földre, melyet dunai birodalomnak nevez a Nyugat.
II.
Bolond vagy nem bolond?
Bolond vagy nem bolond?
Siczinszki; a hazafias gyilkos, rutén diák megmenekedhetnék a haláltól. Csak engedné, hogy konstatálják rajta a zavart elméjűséget. Ölt, az ő és bajtársai szerint hősi dolgokat cselekedett, példát adott és fölkiáltó jelet tett bele a históriába. Misszióját tehát elvégezte, s a halál ezt a missziót nem teszi már teljesebbé. És ő ha meghal, vétkezik az emberiség ellen, mert az ő élete fiatal. És ha van reá mód, hogy elkerülje a halált, minden ilyen mód megengedett. Ha ő engedi, hogy bolondnak nyilvánítsák, rendben van, ő életben marad. És ő sikoltozva tiltakozik: ő nem bolond, ő öntudatosan cselekedett, őt akasszák föl, vagy lőjék agyon. És ha Galíciában emberséges bíróság volna, most már igazán őrültnek nyilváníttatná Potoczki gróf gyilkosát.
III.
Lovak kultúrája
Lovak kultúrája
Mulatságos és szomorú is az a nagy-nagy érdeklődés, mellyel a budapesti–bécsi katonatiszti versenylovaglást lesi egész Ausztria és egész Magyarország. Mi igazán ló-monarchia vagyunk, igazán kétszáz évvel megkésett emberek. Indusztriális kultúránk nem lévén, becsületünket a lovakra tesszük föl, s a lovak becsülete a mi becsületünk. Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Amerikában egész más gondjuk van az embereknek. Automobil, autocanot, ezer új mozgó gép, léghajó, repülő instrumentum stb. izgatja a fantáziákat. Minket a lovak foglalnak le, s a lovaktól várjuk a dicsőséget. Iszonyúan jellemző ez a lovasbravúrok lázas figyelése. Iszonyúan jellemző a mi kultúránkra – Ausztriát is értjük – ez a lókultúra.
Budapesti Napló 1908. október 9.
Ód.
