81. PÁRIZSI LEVELEK
81. PÁRIZSI LEVELEK
I.
480 561 és 411 895
480 561 és 411 895
Franciaországban 1881-ben még 480 561 gyermek született, s 1895-ben már csak 411 895. Maj[d]nem hetvenezerrel kevesebb gyermek születik tehát Franciaországban ez idő szerint évenkint. Ha ugyan ez a szám tavaly még magasabbra nem rúgott, s az idén még jobban meg nem növekszik. Már-már a jajgatást is megunták a franciák, s beletörődik mindenki a változtathatatlanba. Avval vigasztalják magukat, s ez is valami, hogy egyelőre még mindig van egy kis szaporodás. És avval, hogyha kevesebb francia születik, több francia fog tudni jómódban élni. Mert a francia vagyon nem pusztul, hanem gyarapszik. Nincs visszaesés semmiben, se vagyonban, se tudományban, se irodalomban, se művészetben, se iparban. Ilyen izgató problémát egy nemzetről még nem nyújtott egy korszak se a világnak. A fényes, ma is vezető, dicsőséges Franciaországnak el kell-e pusztulnia amiatt, hogy az anyák hat gyermek helyett csak kettőt szülnek?
II.
Francia írók Oroszországban
Francia írók Oroszországban
Nincs mindenütt olyan jó dolguk a francia íróknak, mint Magyarországon. Sardou, Bernstein, Donnay, Bataille drága pénzért adják el Magyarországra darabjaik előadási jogát. És még náluk is többet keresnek a vidám disznók, akik többnyire a Vígszínház révén lesznek a mi ismerőseink. Oroszországban nemcsak szó nélkül lefordítják s előadják a francia darabokat, de át is dolgozzák. Orosz földre telepítik a történetet, átdolgozzák, a francia neveket persze oroszokkal cserélik föl. Hiába pöröl a francia író, meg nem ítél neki az orosz bíró semmit. De nemcsak a színdarabok sorsa ez. Egy orosz zsurnaliszta lefordított és saját neve alatt kiadott egy francia röpiratot. Négyszázezer példányt adtak el belőle, meggazdagodott kiadó és író. Az igazi író, a francia, egy kopeket sem tudott bevasalni rajtuk. A francia írók egyesülete most diplomáciai kérdéssé fújta föl a kérdést s valószínű, hogy már a jövő évben Oroszország is fejős tehene lesz a francia irodalomnak.
III.
Párizs és a hideg
Párizs és a hideg
Igazán, mintha egész Európa éghajlata megváltozott volna tíz év óta. Párizs például sohase ismerte az igazi telet. Az olyan telet, amilyen például Budapesten nem is túlságosan kemény. Egy évtized óta azonban szinte minden télen meglepetés éri Párizst. Hó, fagyás, jég, szóval igazi tél. Holott Párizs éppenséggel nincs tél elbírására berendezve. Vékony falú házak, egyszárnyú ablakok, kandallók, melyek semmi meleget nem adnak. Sőt, a párizsi ember nem is tud téliesen öltözködni, mert nem kellett megtanulnia. És érdekes az a naivitás, amivel a párizsiak a hideg ellen védekeznek. A bulvárok kávéházai előtt, az utcán nagy nyitott kályhákat fűtenek szénnel. Arra jó ez, hogy az [ember] továbbmenve még jobban érezze a hideget. Nem lehetetlen, hogy a Concorde térre kályhákat állítanak, s a télhez nem szokott naiv párizsi ettől fogja várni, hogy az egész város átmelegszik.
(Párizs, január 7.)
Budapesti Napló 1908. január 10.
Brown
