82. JEGYZETEK A NAPRÓL
82. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Lukics Vukasin
Lukics Vukasin
Lukics Vukasin Szerbiában élt, s ott halt meg most száztizenegy éves korában. Ez a három évszázadot látott ember még okvetlenül látott olyan embereket, akik a török Budavár idejében éltek. Íme egy emberélet mint kapcsolódik bele évszázadokba. Lehet, hogy él olyan magyar ember, aki a múlt század elején kilencvenéves magyarokat ismert. S ezek az akkor kilencvenéves magyarok láthatták Mária Teréziát, a nagy császárnőt könyörögni hű magyarjai előtt. A históriai élet alapjában egy szempillantás, és nevetséges, ha szédülve állunk meg egy évszázad előtt. Az egyéni emberélet is rövid valami, de a história se olyan szörnyű hosszú.
II.
Gusztáv és Haakon
Gusztáv és Haakon
Svédországot és Norvégiát megtréfálta az ördög a királyaikkal. Norvégia, a paraszt, demokrata kis ország, amikor elvált Svédországtól, elhamarkodottan szerzett magának egy előkelő királyt. Ez a király, kinek ma Haakon a neve, majd elájult, amikor bevonulva új országába, a miniszterelnök így szólította meg: „Király úr”. Azóta Haakon mindent elkövet, hogy a norvég népet rászoktassa arra, hogy úri királya van. Közben megürült a svéd trón, s Svédország kapott V. Gusztávban egy olyan királyt, aki jóval szerényebb ember, mint egy magyar belügyminiszteri fogalmazó. A svéd népben pedig, nem mint a norvégban, némi feudális hajlandóságok élnek, s a svédek szeretik a luxusos királyt. Most meg van akadva a két ország, és sajnos, ma még nem lehet a királyokat csereberélni.
III.
Hainiss Berta
Hainiss Berta
Hainiss Berta okleveles gyógyszerész Andrássy miniszter jóvoltából ópalánkai gyógyszertár-tulajdonos. Ha az újságok megzengték annak idején az első magyar nő-orvost, kapjon egy-két sort az első nőgyógyszerész is. Azért első gyógyszerész, mert tulajdonos, s hiába, a valóság a tulajdonnál kezdődik. Az általános politikai és társadalmi reakció idején jólesik, hogy Andrássy így határozott. Amit Apponyiék visszacsinálnak, azt mégis olykor-olykor enyhíti egy-két olyan miniszterünk ellágyulása, akik emlékeznek arra, hogy valamikor Európa e táján egy progresszív Magyarország volt megindulóban, s ők se azok voltak mindig, amik ma.
IV.
Dr. Merling
Dr. Merling
Néhai dr. Merlingről okvetlenül sokat beszélgetnek most világszerte az orvosok. Légcső-metszést végzett egy beteg gyermeken, s szívszélhűdés érte a boldogtalan embert. Holtan rogyott le, a megnyitott gégéjű kis beteg pedig orvos hiányában elvérzett. Az orvosok természetesen csak arról beszélnek, s igazuk van, hogy nagy műtétet nem szabad. egyedül végeznie az orvosnak. Egyébként azonban dr. Merlinget legföljebb csak sajnálják, akik az esetet olvassák. Holott dr. Merling valószínűleg azért halt meg, mert több volt a hősnél: jó ember. Ő tudta, hogy veszedelmes operációba fogott, s azt a szegény gyermeket egy félpercnyi késés megölheti. Annyira érezte a gyermek életéért való felelősséget, hogy a saját életével fizetett. Ilyen eseteknél látja az ember, milyen kevés különbség van gyávaság és hősiesség között.
V.
Az Egan-átok
Az Egan-átok
Van Egan-átok, a rutén akciót mintha valami ilyen átok nyomná. A nagy akciónak voltak már mártírjai, de voltak s lesznek még bővebben hiénái. A felvidéken sok-sok visszaélésről panaszkodnak hangosan és elkeseredetten. A papok és birtokosok látják hasznát annak – így hangzik a vád –, ami a népnek volna szánva. Régi vád, régi átok, talán nem is Egan-átok, Magyarországon sohse jutott a népig az, amit a népnek segítségképpen küldtek.
Budapesti Napló 1908. január 12.
Ód.
