83. JEGYZETEK A NAPRÓL
83. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Kiszácson tilos a vers
Kiszácson tilos a vers
Kiszácson, valahol Újvidék körül, táncolni jött kedvük az embereknek, ami már magában véve nagy dolog. Ha én Andrássy és belügyi főnök lennék, országszerte, minden faluban hatósági bálokat rendeztetnék. Mert nagy bajt jósol az, hogy néhány év óta nincs táncos kedve a parasztnak, s a kiszácsi eset kivételes eset. Kiszácson pláne nem is amolyan egyszerű táncmulatság volt készülőben, hanem hangversenyes bál. Nóták, színházi jelenetek, költemények előadása vezették volna be a bált, ha a főszolgabíró úr – nincs. De Magyarországon mindenütt van főszolgabíró, s a főszolgabíró megtiltotta a kiszácsiaknak, hogy verseket szavaljanak. Mert még csak az kell a parasztnak, hogy verseket halljon és szavaljon, mikor már így se lehet vele bírni, vélte a főszolgabíró. Mi pedig újból csak azt mondjuk, hogy nagy hibát követett el a főszolgabíró úr. Egyre kevesebb Kiszács akad, ahol táncos kedvük van még az embereknek, holott olyan országot nehéz kormányozni, ahol az emberek már nem tudnak mulatni. A versek pedig, még a Csizmadia Sándor versei sem kiegyenesített kaszák.
II.
Ölvedi János fogása
Ölvedi János fogása
Ölvedi János és társai rohantak lefelé a lépcsőn, de a kapu zárva volt. A cilinderes és úri betörők látták, hogy minden el van veszve. Ölvedi Jánosnak azonban mentő ötlete támadt, s így kiáltott rá egyik társára:
– Ugye megmondtam, hogy nem kellett volna arra a huncut fiskálisra bízni a pénzünket: most azután odaveszett.
Három ügyvéd is lakik a házban, s a házmester talán máskor is hallhatott ilyesmit. Ezek nem lehetnek a betörők, vélte a házmester, ezek becsületes emberek és kiengedte őket. Ölvedi János fogása sikerült, ami azt mutatja, hogy Ölvedi jobb pszichológus, mint a házmester. A házban lakó ügyvédek azonban ne adjanak legalább egy esztendeig borravalót a házmesternek, mert a házmester nagyon megsértette őket.
III.
Nagy G. László
Nagy G. László
Nagy G. László rendőrről kiderült, hogy egy csaló bandának volt a tagja. A banda üzlete nem volt valami új és elmés üzlet. Falusi embereket csaptak be azzal a régi trükkel, hogy pompás és sok hamis pénzt adnak el nekik kevés, de hiteles pénzért. Egyébként azonban még csak hamis pénzt se csináltak. A parasztokra rárontott a rendőr-cimbora, hogy mindent tud és kizsarolta őket. Eddig az eset, s a tanulsága rendkívülibb, mint maga az eset. Íme már a legegyszerűbb zsiványok is belátták Magyarországon, hogy nem lehet működni hatósági támogatás nélkül. Még tisztességes üzletet is bajos úgy vezetni, hogy az ember Nagy G. Lászlóval ne legyen jó viszonyban.
IV.
Grünbaumné szégyene
Grünbaumné szégyene
A Grünbaumné szégyene olyan szégyen, hogy egy szép ódát érdemelne érte. Az ura, a vámosi korcsmáros, Grünbaum Jakab fölakasztotta magát. Rosszul ment az üzlete. Tele volt adóssággal, mert nincs jó dolga a falukban már a zsidónak se. Grünbaumné fölment a községházára s azt mondta, hogy az ura hirtelenül rosszul lett s meghalt. És Grünbaumné megjárhatta volna, úgy járhatott volna, mint Szentpéteri Sára. Mert azt hamar megállapították, hogy Grünbaum halála erőszakos halál volt, s miért hazudik hát az asszony? És kiderült, hogy Grünbaumné szégyellte, hogy az ő ura öngyilkosságot követett el. Grünbaumnéban akaratlanul, tudatlanul egy még csak eljövendő nemes morál működött. Igen, igen, Grünbaumné, magának igaza volt, ha nem is tudja, miért. Nincs szégyellnivalóbb, mint meg nem becsülni és elfecsérelni az életet.
Budapesti Napló 1908. január 16.
Ód.
