98. JEGYZETEK A NAPRÓL
98. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Miért halt meg?
Miért halt meg?
Valóságos viták folynak, hogy miért halt meg Kardos Gyula. Talán azért, mert Benczúrnak érezte magát, s nem tudta túlélni a tehetségtelenség e szörnyű vádját. Talán játékos volt s könnyelmű, mint minden művész és magyar. Nem tudják kisütni az igazságot még azok a lapok sem, ahol írnitudó munkatársak dolgoznak. Holott olyan egyszerű az egész dolog: a halál valamivel tekintélyesebb, mint az élet. Az életet nem nehéz megutálni, s mivel az ember nem válogathat, természetesen a halálhoz folyamodik.
II.
A horvátok vallása
A horvátok vallása
Panaszkodik egy Horvátországban élő magyar államvasúti főnök. Panaszkodik, hogy őt és családját üldözik, gúnyolják a horvátok, mert ő csak polgári házasságot kötött a feleségével, s a horvátok jó katolikusok. A panaszból pedig minden második szónál kitör az a rejtegetett bú, hogy a horvátok nem a katolikusra, de a magyarra haragudnak. Persze, persze, a horvátoknak is csak az fáj, ami minden kicsi és szorongatott nációnak. Ők is azon csodálkoznak, mint más kicsi náció: hát vannak mások is? Ez a horvátok igazi vallása és nem a katolicizmus. Ördögbe is, csak nagy és finom nációk engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a vallásokban válogassanak.
III.
A nevelőnő bánata
A nevelőnő bánata
A nevelőnőnek olyan nagy bánata volt, hogy a Lánchídról akart beugrani a Dunába. És a nevelőnő bánata olyan közönséges: becsapta őt egy öreg úr. Az embert a szívszélhűdés környékezi: hogy csaphat be egy öreg úr egy fiatal nevelőnőt? S ha becsapja, miért akar a Dunának menni ez a nevelőnő? Úri családok, figyeljetek: olyan nevelőnőket szegődtessetek, akik csak a fiatal urakat szeretik.
IV.
Javít a börtön?
Javít a börtön?
Aradon a fogházban, a munkateremben egy rab megölte a társát. Mintha csak ott lettek volna valahol a falujokban a korcsma udvarán, s az ital elvette volna az eszüket. Összeszólalkoztak, a gyorsabb kezű ütött, s aki az ütést kapta, meghalt. Éppen az, aki a halálos ütést kapta, három nap múlva már szabadult volna a fogházból. S nem lehetetlen, hogy rövid időn belül ő üthetett volna agyon egy kicsit valakit. Az emberi gyarlóság olyan mély, hogy talán még az életnél is mélyebb. Mély, feneketlen és szomorú, s egy hivatalos moralistának nagy fájdalmat okozhat, ha látja, hogy még olyan kiváló intézmény se javít, mint a börtön.
Budapesti Napló 1908. február 4.
Ód.
