e) A sopron-németkeresztúri ütközet 1707. október 2.-án.
e) A sopron-németkeresztúri ütközet 1707. október 2.-án.
Miután Starhemberg Guido tábornagy ismét a Dunától északra fekvő területre húzódott vissza, a Dunától délre Pálffy János vette át a császári hadak fölött a főparancsnokságot s alatta Sopron és környékének védelme gróf Nádasdy Ferenc tábornokra volt bízva. Mindkét császári tábornok most már erődített állásban csupán a határok védelmére, támadásra ellenben egyáltalában nem gondolt. Nádasdy parancsnoksága alatt egy német gyalogezred, saját (csonka) labanc huszárezrede, továbbá 5–600 rác-horvát lovas (Budacsky és báró Gera törzstisztek alatt s végül a sopron-városi szabad-század (Frey-Compagnie), vagyis egy csapat helybeli könnyű lovas állott. Ez erők összege mintegy 2500–3000 főre rúghatott.
„Bottyán, – írja Thaly id. m. 161. oldalán – miután nyilt ellenséget az egész országrészben (vagyis a Dunántúlon) nem talált: örökös tevékenységi vágyától űzetve, – mely vágy véglehelletéig nem hagyá el őt, – elhatározá, hogy ellenét zárt helyeiben is föl fogja keresni; minthogy pedig ostromágyúkkal nem rendelkezett: nem vala más módja, mint az ellenséget csellel kicsalni falai mögül, és úgy kényszeríteni ütközetre. És ez sikerült. Midőn a vezénylő tábornok éppen e tervével foglalkoznék s rendelkezéseit kiadná: veszi a váratlan hírt, hogy az ezen évben szokatlanul korán és roppant mérvben beköszöntött őszi esőzések Nádasdy elsáncolt táborát immár a soproni „kórház-rétjé”-ről is kiöntötték, úgy hogy az október 1.-én mindenestől be a város bástyái mögé, falai közé költözék.* – Bottyán szeretett a nehézségekkel dacolni, e hír tehát nemhogy, közönséges lelkek módja szerint, terve abbanhagyására birta volna, – sőt rögtöni cselekvésre ösztönözte őt. Török István ezredét s Pethő György huszárszázadait Győr és Óvár szemmeltartására, Benkő Ferenc hajdúit pedig Sárvár és Kapuvár ostromzárlatára hátra hagyván, maga vezérkarával saját és Somogyi Ádám lovas-, továbbá báró Révay Gáspár és Moóry István gyalog-ezredeivel még aznap, október 1.-én Árpásról Fertő-Szent-Miklósnak vette útját s a Kőszegről odarendelt Bezerédyvel a Soprontól délnek csak egy mérföldnyire fekvő Fülesnél egyesült. Mindez amily gyorsan, ép oly csendben s az ellenféltől nem is gyanítva történt s másnap hajnalban megindulának Sopron felé. S így fejlődött ki a soprony–német-keresztúri csata (melyet szerző munkája előző oldalán helyesen csak ütközetnek keresztelt el) 1707. október 2.-án Bottyán és Nádasdy tábornokok között.”
Ritter soproni polgár krónikája, 541.: „Als nun vor Regenwetter und grossen Gestank, wegen den Mist, das Volk auf den Kraut-Aeckern im Lager nicht mehr bleiben konnte; haben sie Lager auf den Spittalswiesen aufgeschlagen; und als sie nun da eine Zeit lang gelegen, hernach wegen des anhalten den Regenwetters auch allda nicht mehr bleiben konnten, sind sie den 1-ten October in der Stadt einquartiert worden.”
A Fülesnél egyesült kuruc had három lovas és két gyalog ezredből, az egyik kútfő szerint 2000 gyalogosból és 3000 lovasból állott.* Az összeütközés a Sopron és Német-Keresztúr közötti, akkoriban még erdős, berkes területen történt és Bottyán nem is mulasztotta el a térszín ez előnyeit rejtett állások elfoglalása által a maga előnyére felhasználni. Október 2.-án virradóra indult el a kuruc had Füles mellől és egyórai menettel elérte Keresztúrt. „E városkában – írja Thaly id. m. 165. oldalán – a tábornok mindenekelőtt a gyalogságot helyezé el, igen előnyösen, fedett állásokba: úgymint Moóry Istvánt a házakba és kerítések mögé két oldalról a hosszú főutczán, mely az országútat képezi; báró Révay Gáspárt pedig a lőréses kőfallal környezett régi templom kerítésébe, mely mintegy váracs gyanánt szolgált. Maga Bottyán a lovassággal a Keresztúrhoz közel, inkább Kopháza felé elnyúló, de mégis az út mindkét oldalára kiterjedő berkes ligetekbe állott be leshelyekre… úgy, hogy fejlődött arczvonalakban, rendszeres távközökkel, törhessenek elő. Mily czélszerűen történt e fölállítás, és a rejtett állásaikból egyszerre csatakészen előrohanó csapatok rögtöni kibontakozása mennyire meglepé magát Nádasdyt is, – látni fogjuk a következőkben. – A had-elhelyezés tehát meg lett volna; de hátra volt még az ellenség kicsalogatása, ágyúkkal védett falai mögül. S e föladat ép oly ügyességgel hajtatott végre, mint a fölállítás. Október 2-ika vasárnapi nap lévén, a sopronyi lakosság a reggeli vagy inkább kora délelőtti órákban istentiszteletre gyült templomaiba. Bottyán nagyobb meglepetés, riadás előidézése okáért, ép ezen időt választá a támadás megkezdésére. Bezerédy önkénteseiből és más, Soprony közvetlen környékét jól ismerő katonáiból kiszemelt egy kiváló jó paripás kis csapatot, „porta” vagy „martalék” gyanánt, melynek föladata volt a sopronyi bástyák alá rohanni, ott merészen belövöldözni, nyargalódzni, zajt ütni, valami zsákmányt elkapni, és az ezen szándékos kihivásokkal kicsalt ellenség előtt megfutamodva, ezt menekülési irányával a leshelyekre, tehát ezúttal Harkának, Kopházának, Keresztúr felé vinni. – A martalék-csapat pontosan megfelelt a reábizottaknak. Éppen a templomozás alatt Sopronynál teremve, nagy lármával a Neustift-kapu elé ütött, s ott egy darabig lármáskodván, 13 darab ökröt elkapott és elkezdi vala hajtani. Erre a város piaczán fegyverben lévő készültség, mely ekkor 5 század rácz és horvát lovasból s a sopronyi, „Frey-Reuter” huszárokból állott, Budacsky, karlóczai végvidékbeli alezredes – híres rácz vitéz vezénylete alatt, – Nádasdy parancsára kirohan az említett kapun, hogy a tolakodó kuruczoktól a mondott zsákmányt visszanyerje és a vakmerőket meglakoltassa. Nádasdy ezenközben általános riadót fuvat, s a még hátramaradt horvátokat, saját labancz huszárait, úgy különösen a két regiment német dragonyost, – szóval az összes lovasságot nyeregbe ülteti és maga is kinyargal. Budacsky azonban erős lovas-osztályaival a kis kurucz csapatot csakhamar megfordítja és keményen űzvén, Harka és Kopháza között el, „sebesen hajtotta” Keresztúr felé; úgy, hogy a magyar martalék úgyszólván „hátán vitte” üldözőit a leshelyekre. Budacsky űző hadoszlopának eleje már majdnem a keresztúri „város végéig” ért, midőn a Bottyán által adott csatajelre, úgymint hármas trombitariadásra, egyszerre minden oldalról előrerohanának a berkekből, ligetekből a magyarok, s a rácz-labancz hadat rögtön megfordítván, és – ami fő – a Nádasdyval segélyre siető német dandártól elszorítván, mindenfelől körülvevék. Nagyon kevés volt, aki megmenekülhete. Maga Budacsky, báró Gera őrnaggyal, a labanczok Ravicza nevű kapitányával és a ráczok összes tiszteivel elesett; mert rácznak, se tisztnek, se közrendnek kegyelmet a magyarok nem adtak, – hanem a horvát tiszteket többnyire csak elfogták, köztük 4 századost és más 19 „derekas főtisztet.” – A mészárlás igen rövid ideig tartott; a tőrbe került s egyszerre minden oldalról megtámadt ellenség alig védheté magát, néhány percz alatt meg volt semmisítve.”* Természetesen, a velök volt 6 lovassági zászlónak (étandarte) is a győzők kezébe kelle jutni. Zsákmányul nyerének ezek továbbá 3–400 lovat, nyergekkel, pár pisztolyokkal, teljes szerzámzattal; nemkülönben az elesettek s foglyok fegyvereit, drágább ruháit, ékszereit. És a katonaság – régi hibája szerint – azonnal mohó nyervággyal hozzálátott a zsákmány összeszedéséhez, minden tilalom ellenére; s e miatt némely századok sorai igen megszéledtek.
Ritter krónikája, 542.: „Und sollen die Kruzen diesesmal 4 Regimenter stark gewesen seyn.” – A kölni Relationes LXXXIII. bécsi tudósítása szerint: „Cocles Bothiani cum duobus suorum millibus in eos insultum fecerit, et ex condicto Generalis Ungaricus Bezerédi, cum tribus millibus succurendo, eum adjuverit. – Kolinovics Commentárjai, 641.: „Sed hodie in 2 Caesaris legiones et liberam centuriam, Bottyánus cocles cum 2 peditum, et Bezerédius cum 3 millibus equitum, magno furore irruunt.”
Bottyán jelenti Bercsényinek: „Conjugálván magamat Brigadéros Bezerédy Imre urammal, Soprony alá unitis viribus becsapván, Isten szép szerencsét adott. A leshelyekre jó idején berendelvén a militiát, nem sok idő alatt kijövén feles (sok) németség, előtte bocsátott öt zászlóalja horvátságot, kit is elszorítván dandárjátúl, – csak egy tyúkmon (tyúktojás) sültig azon kár nélkül általestünk; derekasabb főtiszteik életben megtartattak, kiknek is nevek specificatióját includáltam. Legfőbb tisztek penig, a ki többnyire vice-generalatusságot viselt közöttük, Budacski nevű, elesett.” – Ugyancsak Bottyán írja Eszterházynak: „Rábaközbűl felnyomulván és Bezerédy urammal conjungálván magamat, Soprony alá diversiót tettem. Martalékot béküldvén, magam az dandárral és cimeteriumban (templomkerítés) s házokban elrakott hajdúsággal Német-Keresztúrott lévén: midőn az martalék az hátán szintén az város végéig hozta az soproni rácz- és horvátságot, – ott megfordítván, az némettül egészben elszorítottuk és levágtuk, alig szaladt hat vagy hét el közülök; a ráczságot mindinkább levagdaltuk, hanem a horvátokban alkalmatos tiszteket fogdoztunk, kiknek spcificatiójukat megküldöttem Ngodnak.” (Eredeti levelek a Thaly gyüjteményben.) – Festetich Pál írja Csáky Imrének: „A kuruczok tegnap martalékot bocsátanak vala, 13 ökröt elkaptak, azzal kicsalván a mieinket. Azon lármára hamar kimenvén Mlgos Generális (Nádasdy) Uram, az magyar- és horvátság előre kiment nem várván hozzá a német vitézlőket, elszorították az horvátban, úgy az magyarokban: 19 tiszteken kivül Ravicza nevű kapitány a magyarok előtt, az horvát tisztek mind odamaradtak, Budacski uramon kivül négy kapitány, Báró Gera testét behozták, karlóczi tiszt lévén. A tisztekben ki rab? kik holtak? nem tudhatni.” (Eredeti levél a gróf Csáky-család szepes-mindszenti levéltárában.).
„Eközben Nádasdy tábornok a horkai hegyről népének veszedelmét látván, sietett a két regiment dragonyossal és huszáraival segítségökre; de azoknak akkorra már végök volt,* mit azonban Nádasdy ekkor még nem tudott. Nyargalt tehát ezredei élén, s „már jól kiment Harkán tul”: midőn egy erdőnyilásnál a leshelyeikből kiomlott, s most, a ráczok megsemmisítése után, főtisztjeik parancsára újra csatarendbe sorakozó kuruczokat egyszerre megpillantja, és sokaságuktól meglepetve, megáll. A tábornok ugyanis korántsem képzelt jelen lenni ily tekintélyes erőt, hanem csak valami részleges „portát”. (Jele, hogy Bottyán minő titokban tudta tartani intézkedéseit, hadereje számát, meneteit). Nádasdy tehát a kurucz lovasság váratlan számától megdöbbenve, – „legalább háromezerig valónak” látta őket, – a dragonyos-ezredekkel megfordula, s mint Festetich írja: „visszatért”, vagy, mint ő maga mondja: „nem lévén hová vetnem hátomat, – contramarch-sal mentem Harkánál lévő csúcsos hegy mellé.”*
Ritter krónikája, 541.: „Den 2-ten Octobris; an einen Sontag, früh, unter des Vormittags-Predigt wurde Lärmen: und liessen sich von den Kruzen ein Trup sehen, trieben auch etliche Stuckh Vieh hinwieg, was ihnen unterkam. Und als ihnen von den Kaiserlichen gleich nachgesetzt wurde, sonderlich von denen Razen und Freyreiter-Hussarn und ziemlich kinabgekommen, – da fielen die Kruzen also dick aus dem Puschwerk heraus, umrangen sie und bis die Deutschen nachkamen, so zusammengehauet, dass gar wenig davon kommen konnten: den Razen ihre Officiere sind die meiste daraufgegangen, sammt ihren Obrist-Lieutinant. Als aber die Deutschen nachgekommen, gingen die Kruzen nach Kreuz (Keresztúr), und weil allda viel Talpatschen (talpasok, gyalogság) waren, wollten sie sich widersetzen und wehren: allein, die Kaiserlichen haben sie doch solang getrieben, dass sie weichen mussten und entfliehen. Die Talpatschen aber verschlossen sich in die Häuser, und gaben Feuer heraus, und konnten nichts mit ihnen richten, bis die Kayserlichen den Mark anzündeten, und sie aus den Häusern heraus mussten.”
Festetich Pál, Csáky Imrének: „Mlgos Generális uram jól kiment Harkán túl: ott észrevevén az ellenségnek sokaságát, visszatért, harkai hegyet vévén háta mögé, a magyarság feléje nyomakodván két felől, sípoltatván magát in specie (Bezerédy) Imre. Látván, nincs más mód: Generális Uram is elibök nyomakodott nekik vitézül.” – Nádasdy levele Koháryhoz: „Reggel egynéhány kurucz az Neustift-kapu előtt egynéhány marhát elkapott: űzésekre a Paraitschaftot utánaküldöttem, s mindjárt magam is utánok kinyargaltam, s láttam, hogy egynéhány kurucz Harka s Kopháza között nyargalódzik: kiknek űzésére küldöttem a ráczokat s magam magyar katonáimmal, kik egész az keresztúri akasztófáig oly sebesen hajtották az ellenséget, hogy egész Keresztúr táján volt már az elejek: midőn a Vak-Bottyán, Bezerédy, Somogyi, két Kisfaludy s Kis Gergely utánok állván, tőlem elszorították. Hogy tágítsak rajtok, Harkán túl utánok mentem az két regimenttel: de meglátván sokaságát az ellenségnek, nem lévén hová vetnem hátomat: contramarch-sal mentem Harkánál lévő csúcsos hegy mellé; azt meglátván Bezerédy, maga ezerével utánam jött, szemközben való erdő eleiben szállott s kezdette magát sípoltatni, s többi, legalább háromezerig való lovasok jöttek utánok: kiknek összvegyülekezeteket meg nem várván, szép lassú nyomakodással indúltam eleiben, s midőn egy kevéssé távolyabb voltam egy flintalövésnél, – egyszersmind sebes nyargalást rajtamentem, egész Keresztúrig űztem s vágtam, az holott is Moóry ezere gyalogjok volt: hátokon ment bé egy része lovasomnak: az más részével balkézrűl magam, bent akarván szorítanom lovasát, gyalogját, sebessen siettem a városnak alsó végére s egyszersmind a várost is reájok gyujtottam.”
„Bezerédy, a német sorkatonaságnak e hátrálását látva, már jóformán ismét sorakozott ezredével utánok száguld, s a „szemközben való erdő eleiben” állván, – megfuvatja a trombitákat és csatasípokat. Ezalatt Bottyán is lehetőleg csatarendbe szedvén a zsákmány után megszéledett katonaságot, megindul más oldalról, Bezerédy támogatására. Ha Nádasdy még csak egy kissé mozdulatlanul áll, – közre fog keríttetni. Ezen veszélyt azonban a császári tábornok, szerencséjére észreveszi s „látván, hogy nincs más mód”: rohamra fuvat vala ő is; és a két dragonyos-ezred élén, „eleinte szép lassú nyomakodással”, egy jó puskalövésnyire pedig a már vágtatva közelgő ellenféltől, egyszerre „sebes nyargalvást” indulván, összecsap Bezerédyvel. A lovas-rohamok tulajdonsága szerint egy pillanatig tartó összecsapás után, a túlerő által természetszerűleg a Bezerédy-ezred nyomatott vissza, Bottyán lovasságára, amely aztán megújítá a harczot. De végre is, „mert az nyereséggel megszéledt hadat nem lehetett hirtelen csoportra verni,* a zárkózott tömegekben előnyomuló német sorezredek erős ütemű rohanásának, a meglazult csatarendű kurucz könnyű-lovasság sokáig gátat nem vethetett, – hanem megfordulván, Keresztúrnak tartott, hogy üldözőit az itt elrejtett gyalogság kereszttűzébe vigye. E megfordulásban tehát volt harcászati fogás. A dragonyosok egy része csakugyan utánok rohant a helységbe; itt azonban, nem kis meglepetésökre, a házakban s kerítések mögött elrejtett hajdúság sűrű lövései fogadták őket két oldalról. A németek átlátták, hogy így semmire sem mehetnek;* midőn pedig a templom kerítéséből is reájok dördült Révay sortűze, – megfordultak, s „az hajdúság kipuskázta őket a városbúl.” Sőt Moóry ezredes, a sikertől elragadtatva, csak két század gyaloggal utánok nyomulván, kiállott a mezőre, s ott lődözött eredménnyel közéjök, „és sok kárt tett az németben.” – Azonban Nádasdy, ővéinek zavarát a sűrűen dörgő sortűzektől észreveszi; s hogy rajtok segítsen és a kurucz gyalogságot a városból kifüstölhesse: sebes vágtatást balkéz felől a helységet megkerülvén, annak házait alsó végről több helyütt meggyujtatja. A császáriaknak kedvező irányú déli szél hatalmasan gerjeszti a tüzet; a városnak fele csakhamar lángban áll, úgy, hogy a hajdúság a házakban többé nem maradhatván, Révay mellé a templomkerítésbe veszi magát. Ott tömötten össze lévén szorulva, „nem kevés füstöt és meleget köllött szenvedni,”* de mégis épen megmaradtak. – Moóry István pedig künn a felvégi mezőkön mind hevesebben puskázván a dragonyosokra, – tüzétől elragadtatva, Bottyán parancsa ellenére nagyon is előre talált nyomulni. A németek most rohamot intéztek ellene, két zászlóját elfoglalták, maga Moóry vitézi módra elesik,* – s bizonyára hajdúit is összevágják, ha Bottyán a lovassággal ott nem terem, és meg nem segíti őket. S most újra heves lovas harcz fejlett ki, melyben úgy látszik, maga Bottyán is személye szerint részt vőn: mert testőrszázadának zászlótartóját a dragonyosok zászlóstúl elkapták,* „az németekben pedig derék emberek vesztek el az ellenkezésben”* és báró Freyberg alezredesnek, a Bayreuth-ezred parancsnokának drága, angol paripáját elnyerték a magyar huszárok. Végre, sok ellenkezés után Nádasdy megfordulván, „szokás szerint trupposan, lassan-lassan bemarsolt Soprony felé.”*
Mint Bottyán mondja okt. 6-iki levelében.
Lásd Ritter krónikájának fentebb idézett részét.
Báró Révay Gáspár okt. 6-iki levele Eszterházyhoz: – Festetich Pál is írja: „Házokba vévén magokat, az várost reájok köllött gyujtani: fele a városnak eléghetett, amint mondják; jó része (a hajdúságnak) a cimeteriumba vonta magát, – azok ott megmaradtak.”
Bottyán okt. 6-iki levele: „Azután a német, Keresztúrban elrakott hajdúságra menvén: de az hajdúság kipuskázta: és végtére megbízván a hajdú magát, két zászlóval az mezőre is kiment, és sok kárt tette az németben: de az német újabban rajta fordúlván, mintegy tízig valót a hajdúságban elejtett s két zászlót elnyert. Mór István gyalog colonellus uram is vigyázatlanúl igen kimenvén a mezőre orderem ellen, ott veszett: az testét elhoztuk.”
Bottyán okt. 6-iki levele: „Az laib-compániámbéli zászlótartomat is zászlóstúl elnyerték, – de emberkárt nem vallottunk, hanem a katonaságbúl (lovasság) mintegy négy vagy ötöt, az hajdúkból talám tízet hagytunk el.”
Bottyán okt. 6-iki levele: „Az laib-compániámbéli zászlótartomat is zászlóstúl elnyerték, – de emberkárt nem vallottunk, hanem a katonaságbúl (lovasság) mintegy négy vagy ötöt, az hajdúkból talám tízet hagytunk el.”
Bottyán okt. 27-iki jelentése Bercsényihez.
„Ekként a kuruczok maradának a csatatér urai az 5 óra hosszat tartott* heves harcz után. Bottyán összeolvastatá a holtakat: 330 horvátot, ráczot és 60 németet számláltak meg.* Hadifoglyot pedig száznál többet ejtének.”*
Ezt Medows angol követ jelenti okt. 5-én Bécsből Londonba Nádasdy hivatalos jelentése nyomán: „The Hungarians advanced from several places to attack, the said Detachement (of General Nadasti, of about 3000 men) which they did with great fury for the space of five hours.” (Arch. Rákócz. II. oszt. III., 342.)
Bottyán okt. 17-iki levele Pápáról Szluha Ferenc érsekujvári praefectus és rabváltó főbiztosnak: „Mi Sopronnál 339 horvátot, 60 németet levágván, derék tiszteket fogtunk, kiknek specificatióját, ime, megküldöttem. Azon csatán Budacski karlóczai generálisságból való vice-colonellus elveszett, több főtisztekkel együtt; német sok esett sebbe, kiket az hajdúság lődözött.” (Eredeti levél a gróf Károlyiak levéltárában.)
Csajághy János ezredes okt. 16-iki levele Pásztóról báró Károlyi Sándor tábornagyhoz, a gróf Károlyiak levéltárában: „Az mi Dunántúl valóink most szép actust vittek végben: Nádasdyt megverték; horvát és német több veszett 300-nál, rabot 100-nál többet fogtak, többnyire mind officéreket; Nádasdy elszaladt.”
A kuruczok veszteségét Nádasdy, és az ő nyomán a haditudósítások alaposan túlozva, mintegy 400-ra teszik.* Thaly ellenben id. m. 173. oldalán úgy véli, miszerint alig hihető, hogy a kuruczok összes vesztesége halottakban többre ment volna 100 embernél.
Nádasdy ugyan az okt. 3-án gróf Koháry Istvánnak küldött levelében csak ezt írja: „Sokat bennek (t. i. a kurucokban) levágtunk, számokat csak az Isten tudja: de négy zászlóaljok – kiket tőlük nyertem s tegnapi napon Obrist-Leudinand Freyberg uram által Bécsben fölküldöttem – bizonyságot tesznek veszedelmükről.” – A köllni „Relationes” című egykorú újság okt. 18-iki számában azonban, a bécsi okt. 5-iki hivatalos jelentés nyomán ezeket írja: „Ante biduum Bareitianus Chiliarche Locumentens Baro de Freyberg quatuor vexilla rebellibus Ungaris ablata huc attulit… nuncians, quod… Sopronio Generális Neudasti tam propere ac prospere hostibus obviavit, ut quadringenti hostium post guinum assultum sternerentur.” – Ezt a négyszázas adatot aztán Kolinovics is átvette munkájába.
A csata után következő napon, mint rendesen győzelmek után szokásban volt, tábori kótyavetyét tartottak, amelyen a beszolgáltatott tárgyakat elárverezték. Legtöbbre becsülték Budacskynak aranyos csótárú és kantárú drága paripáját, mely Bottyánnak, mint vezénylő tábornoknak jutott, de ő ezt gróf Bercsényi Miklós fővezérnek ajánlotta fel.* Báró Freyberg angol lovát Bottyán ingyen kívánta Bezerédynek átadni, de ez 100 tallért adott érte a nyerő századnak, magát a paripát pedig gróf Eszterházy Antal számára tartogatta kedveskedésül.*
Bottyán okt. 27-iki levele Bercsényihez: „Legfőebb tisztek penig, Budacski elesett; paripáját egy pár ezüst s aranyos karvassal Exciád számára tartom.”
Bezerédy Imre okt. 13-iki levele Eszterházyhoz.
A soproni csata után Bottyán Bezerédyt Kőszegre rendelte vissza, ő maga pedig a Rábaközbe ment, hogy most már Pálffyékkal elbánjon, de a folytonos esőzés ebben megakadályozta.*
Bottyán okt. 6-iki levele Eszterházyhoz: „Onnét (Soprontól) separálván magamat, nyomúltam az Rába mellé Urai-Ujfalúhoz, oly szándékkal, hogy Rábaközbe bémenjek. De, oly árvizek vannak most itt, hogy merő vízözön… Ha az idő felderül: már könnyebb mód lészen Ausztriában portáznunk, – az rácz és horvát már nem igen áll előnkben! Rábaközbe bemenvén: Óvár körül Pálffy mellett lévő ráczokkal is kivánok rövidnap úgy elbánnom, mint Nádasdy Ferenczczel lévőkkel Sopronnál elbántam.”
