DOSZLERN EMIL
DOSZLERN EMIL
Buda, 1821. júl. 15. D. Ferenc Heves megyei táblabíró és Margalics Katalin fia. Magyar, nemes, r. kat. A selmeci akadémia bányász szakán végez. 1842- hadfi a 10. határőrezredben, 1844- nemesi testőr Bécsben. 1848. szept. 10. hazatér. Nőtlen.
Szept. 24. (okt. 1.) századossá nevezik ki az alakuló 16. honvédzászlóaljhoz. Turóc megyében egy századot alakít, mellyel részt vesz a szlovák felkelők, ill. a Morvaországból betört, Simunich tábornok vezette császári csapatok elleni harcokban. Dec. 11. századával beosztják a Zólyom megyében alakult (előbb 17., később 64. sorszámot kapott) honvédzászlóaljhoz, mellyel 1849 januárjában a komáromi várőrséghez kerül. Májusban áthelyezik az I., később a VII. (fel-dunai) hadtest vezérkarához. Világosnál teszi le a fegyvert.
Aradon halálra (1849. dec. 14.), ill. 12 év várfogságra (1850. jan. 16.) ítélik. Olmützben raboskodik, 1856. jan. 16. kegyelmet kap. A kiegyezés után hivatalnok lesz a Magyar Államvasutaknál. 1867. és 1887. Bécsben él, ekkor és 1890. a Pest városi Honvédegylet tagja.
Hellebronth Kálmán 128., 134., Közlöny 1848/109., Rényi Rezső 78., KLÖM XIII. 876., HL: Aradi hadb. 113/6 2/319 a, Uo.: General Kommando 425., MOL: Hm. Ált. 1849. 1567., Mikár Zsigmond I. 24., II. 53., portré: Hadtört. Múzeum Metszetgyűjtemény
