SCHARITZER (később SÁRRÉTY) JÓZSEF
SCHARITZER (később SÁRRÉTY) JÓZSEF
Pest (belváros), 1827. márc. 20. S. György Pozsony város tanácsnoka és Mayerfy Eleonóra fia. Nem nemes, német, r. kat. 1842- hadfi, 1847- alhadnagy a 2. Sándor gyalogezredben. Nőtlen.
1848 júliusától részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban, aug. 21- cs. kir. hadnagy. Okt. 31 (nov. 1.)- főhadnagy honvédsereghez csatlakozott ezrede 1. zászlóaljánál, továbbra is a Délvidéken, decembertől az erdélyi seregben. Dec. 21. (16.) századossá léptetik elő. Dec. 19. elhagyja Nagybányán állomásozó alakulatát, 1849. jan. 12. Debrecenben elbocsátását kéri. Ennek megtagadásakor megpróbál átszökni a császáriakhoz, de elfogják (jan. 30.). A hadbíróság halálra ítéli, de kegyelmet kap. Június végén elbocsátják.
A császári hadbíróság felmenti, 1853. a 7. csendőrezred főhadnagyaként nyugalomba vonul. 1858. végkielégítés fejében leköszön nyugdíjáról. 1861. emigrál és Sárréty néven főhadnagy lesz az olaszországi magyar légiónál. Hamarosan hazatér Pozsonyba. 1867. Zomborban él, ekkor a Bács megyei, 1890. a Pest városi Honvédegylet tagja.
KAW: Conduite-Listen 2. LIR -1847., Uo.: Oberleutenante 53/344., Közlöny 1849/1., MOL: Hm. Ált. 1848. 9274., Uo.: Bm. Honv. segély 1868. 5040., Matolay Etele 57., Ács Tivadar I. 111., Mikár Zsigmond I. 12. és II. 54., Szül. akv.: MOL A 75.
