SVAICZER (SVÁJCZER) GÁBOR
SVAICZER (SVÁJCZER) GÁBOR
Nagybánya, 1829. nov. 4. S. Gábor Miklós selmeci bányaigazgató („bányagróf”), 1818- magyar nemes (a család 1898-ban aranyidkai nemesi előnevet kapott) és Eötvös Katalin fia. Magyar, r. kat. A bécsi Tereziánumban végez. Joggyakornok. Nőtlen (haláláig).
1848. okt. 12 (1.)- hadnagy a Zomborban szerveződő 34. honvédzászlóaljnál. Alakulatával novembertől a Délvidéken, 1849 januárjától a főhadszíntéren, a felső-tiszai (későbbi I.) hadtest kötelékében küzdi végig, a világosi fegyverletételig a szabadságharcot. 1849. márc. 12 (1.)- főhadnagy, ápr. 30 (16.)- százados. Június elején felterjesztették a katonai érdemjel 3. osztályára.
Besorozzák az 1. dragonyosezredhez. 1852- hadnagy, folyamatosan szolgálva 1867- főszázados. 1873. áthelyezik a magyar királyi honvédséghez, ahonnan 1885. ezredesként vonul nyugalomba. † Aranyosmeggyes, Szatmár m. 1907.
Nagy Iván Családtört. Ért. 1899. 150-152., Borovszky: Szatmár vm. 605., MOL: ONőHt. Ált. 1848. 7462., Uo.: Hm. Ált. 1849. 23909., Uo.: Görgey csal. gyűjt. 42. cs. 3. tétel, Közlöny 1848/126., 1849/51., HL: 1848-1849 51/17., Uo.: Tiszti akvi. lapok 26122.
