C) A TÜZÉRSÉG, A SZEKERÉSZKAR, A MŰSZAKI- ÉS A VADÁSZ ALAKULATOK
C) A TÜZÉRSÉG, A SZEKERÉSZKAR, A MŰSZAKI- ÉS A VADÁSZ ALAKULATOK
A honvéd tüzérség fejlődése 1849 tavaszán és nyarán töretlen volt. A löveggyártás – melynek üzemei 1848. december végén a fővárosból Nagyváradra, illetve a máramarosi iparvidékre kerültek – szakadatlan működése folytán újabb és újabb gyalogos, valamint lovas ütegek szerveződtek. A 6- 8 lövegből álló tábori tüzér ütegek száma így a szabadságharc végén 70 – 80 körül mozgott. 1849 tavaszán pedig megkezdődött a rakéta-elven működő „röppentyűk“ gyártása is. (A háromlábú álványról kilőtt rakétákat elsősorban a lovasság ellenében, valamint hegyi harcokban alkalmazták.)
A tüzérség 1849 nyarán már mintegy 500 tábori löveggel rendelkezett. A vár- és ostromtüzérség felszerelt „nehézágyúinak“ száma szintén 500 körül mozgott. Ennek mintegy fele a komáromi erőd védelmét látta el az itt állomásozó „1. honvéd vártüzér ezred“ – mely 1200 főt számlált – kezelésében. A nehézlövegek másik fele a péterváradi várban, valamint a császári kézen levő aradi, illetve temesvári vár ostrománál volt alkalmazásban.
A tüzérség létszáma – a lőszer- és löveggyártásnál alkalmazott technikai tüzérséget is beszámítva – 1849 júliusára elérte a 10 ezer főt.
A fenti létszám magába foglalja a szekerészkar tüzérséghez beosztott részét is. A szekerész kar másik, kisebb fele egyéb szállítási feladatokat látott el a hadsereg vonatkozásában: az egyes magasabb egységekhez – dandárokhoz, hadosztályokhoz, illetve hadtestekhez vezényelt szekerész osztályok révén. A szekerész csapatok létszáma kb. 2000-2500 fő körül mozgott.
Az 1848 novembere és 1849 januárja között szervezett 3 utász zászlóalj, valamint 1 hidász század szervezését a későbbiekben további műszaki csapatok alakítása követte. 1848 májusában Pesten megkezdődött a 4. utászzászlóalj szervezése, melyet – a hadi helyzet alakulása folytán – júliusban Baján fejeztek be. Ugyancsak 1849 tavaszán egészítették ki újoncokból 6 századra az eredetileg 4 századból álló 1. és 2. utászzászlóaljat. (A 3. és a 4. zászlóalj továbbra is 4 százados maradt. )
Azonban már ezt megelőzően is alakultak műszaki csapatok. Így márciusban a komáromi várőrségnél egy utász század. Ez utóbbi mellé júliusban egy újabb század szerveződött.
Április folyamán további két utász osztály (2-2 század) jött létre, az egyik a péterváradi várőrségnél, a másik pedig Erdélyben: a „székely utász osztály“. Szintén 1849. tavaszán jött létre az erdélyi hadsereg kötelékében a „dési utász század“. Ezeken kívül még a – valószínűleg 1849. elején szervezett – „szegedi utász osztályról“, valamint a júliusban a Kazinczy-hadtest kötelékében alakult utász századról van tudomásunk.
Az utászok mellett úgynevezett árkász csapatok is létrejöttek: egy osztály július-augusztusban a komáromi várőrségnél, s a péterváradi várőrség, valamint a Temesvárt ostromló V. hadtest is rendelkezett egy-egy árkász különítménnyel.
A műszaki csapatok létszáma mindezekkel 1849 júliusára kb. 3800-4000 főre nőtt.
1849 tavaszán új színfoltot jelentett a honvédseregben a honvéd vadászcsapatok tömeges megjelenése. Ennek a fegyvernemnek ugyanis nem voltak magyar hagyományai – s a császári-királyi hadseregben sem léteztek magyar vadász alakulatok. (A huzagolt csövű, s ez által az átlagosnál jóval biztosabb találatot biztosító „kurtályokkal“, azaz rövid csövű puskákkal ellátott vadászzászlóaljak a császári hadsereg elit alakulatainak számítottak.)
A későbbi honvédsereg első vadász alakulatai 1848 őszén, míg mint önkéntes csapatok szerveződtek. Két ilyen alakulat volt: az Újházy - féle vadász csapat, valamint a tiroli vadász század. Mindkettő szervezése még szeptemberben, Jellačić támadása idején kezdődött el. Az előbbi alakítása Újházy László kormánybiztos, az utóbbié az osztrák születésű, de Pesten élő Witalis Söll nevéhez fűződik. Az 1-1 századból álló két csapat október végén, illetve november elején a került a Feldunai hadsereg kötelékébe – s különösen az utóbbi több alkalommal is kitűnt a császáriakkal történt összecsapások során. A későbbiek folyamán az Újházy – csapat 2 százados osztállyá, majd 4 századból álló zászlóaljjá bővült, s reguláris honvéd alakulatként a VII. hadtest kötelékében küzdötte végig, a világosi fegyverletételig a szabadságharcot. Hasonló pályafutást futott be a tiroli vadászszázad. Ennek parancsnoka, Söll őrnagy 1849. január elején, a főváros kiürítésekor a császáriak fogságába esett, akik kivégezték. Maga az akkor már 2 százados osztállyá, majd 1849 tavaszán 6 százados zászlóaljjá bővített alakulat azonban, ugyancsak a VII hadtesthez tartozva harcolt tovább, a világosi kapitulációig. (A bővítéssel párhuzamosan összetétele is megváltozott, miután a kezdetben Magyarországon élő osztrákokból és németekből álló alakulatot magyarországi német és magyar újoncokkal egészítették ki. Tisztjeik többsége viszont a még az 1848. szeptember-októberében szervezett századhoz beállt osztrák és német önkéntesek közül került ki.)
A kezdettől honvéd elnevezésű vadász alakulatok szervezésének kezdő dátuma 1848. december 21. Kossuth szárnysegéde, Ormai (Auffenberg) Norbert őrnagy ugyanis ekkor kapott megbízást az 1. honvéd vadászezred felállítására. A következő napokban Pesten már meg is alakult az ezred első és második osztálya, mely előbbi az eszéki várőrség, az utóbbi pedig Görgei Feldunai seregéhez nyert beosztást. Ezt követően az ezred szervezési központja Nagyvárad lett. Az ezred innen kiszálló toborzó tisztjeinek tevékenysége nyomán 1849. március végéig további 5 osztály került megszervezésre. A 16 századra tervezett ezred 8. osztálya a Máramaros megyében alakult önkéntes vadászcsapat csatakozásával jött létre. Közben azonban az ezred 1. osztálya az eszéki vár februári feladásával kiesett, így az ezred végül is 14 századot, azaz 7 osztályt tett ki. (Ez szükségessé tette egyrészt az osztályok, illetve századok átszámozását, valamint az új 8. osztály felállítását, mely utóbbi július folyamán vette kezdetét.)
Kossuth, ügyes szervezőképességét méltányolva, Ormait áprilisban további vadászezredek szervezésével bízta meg. Ennek eredményeként hamarosan megalakult a 2., valamint a 3. vadászezred Kolozsvár, illetve Marosvásárhely központtal. Ez utóbbiak szervezését nagymértékben elősegítette, hogy Erdély felszabadításával párhuzamosan a magyar lakta vidékeken számos önkéntes csapat alakult, melyeket Ormainak sikerült betagoznia az alakuló vadászezredekbe. Megjegyezzük azonban, hogy e két ezredet, valamint, a júniustól a Partiumban alakuló 4. vadászezred századait lőfegyverrel, illetve katonai felszereléssel csak csekély mértékben sikerült ellátni.
A honvéd vadászezredek 1849. június 12-én kelt kimutatása szerint míg az 1. ezred 1987 katonája közül 1802 fő, addig a 2. ezred 2671 katonájából már csak 1708, a 3. ezrednél pedig a 2408 főből mindössze 371 rendelkezett lőfegyverrel. (Az akkor alakulóban levő, 4 századból álló 4. ezred 555 katonájából 70-nek volt puskája.)
A fent említettek mellett további vadász csapatok alakultak „honvéd“ elnevezés alatt. Ezek között a legjelentősebb az 1. (szegedi) honvéd vadászzászlóalj volt. Ennek szervezésre 1849. március 30-án az osztrák születésű Isidor Bauer százados kért, majd kapott megbízást Kossuthtól. A 4 századból álló zászlóalj megalakulását követően a IV. bácskai hadtest szolgált.
Az ismeretlen dátummal alakult selmeci vadászszázadról csak annyit tudunk, hogy részben a selmecbányai akadémia hallgatóiból szerveződött. A század a tavaszi hadjárat idején Damjanich III. hadtestében szolgált. Buda bevételénél kitűnt parancsnoka, gróf Festetics Oszkár százados május végén megbízást kapott alakulatának zászlóaljjá történő bővítésére, ami minden bizonnyal megtörtént, mivel a Közép-Tiszai sereg július 16-i hadrendjében szerepel a 3 századból álló „Festetics-vadászzászlóalj“, 381 fővel.
1849 júliusában a Kazinczy- hadosztály kötelékében is szerveződött egy nagyobb létszámú vadász alakulat: az „1 határvadász zászlóalj“. Ez az 1849 tavaszán alakult Szatmár megyei, valamint Zemplén megyei önkéntes vadászosztály 2 -2 századának egyesítéséből jött létre.
A felsoroltak mellett több más vadász alakulat is létezett, melyek többségéről nehéz eldönteni, hogy a honvédekhez, vagy az egyéb jellegű csapatokhoz soroljuk-e őket. Honvéd jellegűnek kell vennünk például az 1848 őszén szervezett „pozsonyi vadászszázadot“, miután ez is végig harcolta a szabadságharcot, s tisztjeit is a hadügyminisztérium nevezte ki. (A többi vadász alakulatról az önkéntes csapatoknál szólunk.)
A felsorolt reguláris vadászcsapatok létszáma 1849 júliusában valamivel meghaladta a 10 ezer főt.
