Lakodalmi szokások.
Lakodalmi szokások.
A szomszéd Stószon is elhagyták már a régi, nagy ünnepséggel tartott és egy hétre szóló lakodalmakat. Máshol a vármegyében általánosan 391divott a két-három napig tartó lakodalom, de ma mindenütt szűkebbre szabták ezt a fényüzést. Mind a mellett még uralkodnak a háromnapos lakodalmak is, vasárnaptól keddig, mint a többi közt Ránkon, Vizsolyban, Mislyén, Makranczon, Bátyokon, Csákányban, Nyíriben. Rendesen két napig tartják mai napság a lakodalmat; az első nap, mely néhol vasárnap, máshol hétfő, van a konyhatáncz, a magyaroknál úgy, mint a tótoknál, másnap a kontyozó; Tornában hérész. Ezt a vőlegény házánál tartják, a mi a legtöbb magyar vidéktől, a hol a hérész a leányos háznál van, merőben eltérő szokás.
Eltérés a lakodalmi szokásokban elég sok van vidékek szerint is.
Torna-Ujfaluban a menyegző napján a vőlegény a kérő násznagygyal és vendégeivel elmegy a menyasszony házához, a hol már összegyültek a vendégek. A násznép megáll a ház előtt, mire megkérdik a bennlévők, hogy mi járatban vannak. A kérő násznagy felel, hogy szép és jó leányt keresnek. Erre a kiadó násznagy azt válaszolja, hogy addig nem kapnak, míg nem választanak. A nyoszolyó leányok és a menyasszony arczát letakarják s eléjük vezetik a vőlegényt. Ha megismeri menyasszonyát s rámutat egyenesen, ezzel a szóval: „ez kell nékem!” akkor jó; ha nem ismeri meg, az rossz jel, mit szerencsétlenségre magyaráznak. (Persze, hogy ha szeretik egymást, meg kell ismernie, mert tudja a vőlegény, hogy van öltözve, s mi lesz a megkülönböztető jele, ha egyformán öltöznek vele a nyoszolyók.) Ekkor valami harapni valót kapnak a vendégek, azután elmennek esküvőre. Az esküvő után leveszik a leányok a menyasszony fejéről a rózsás koszorut s rozmaringot tesznek rája. Következik a bucsuztató apjától, anyjától, s ha vannak, testvéreitől. Ennek megtörténte után szekérre ülnek.
GÖNCZI CSEH HÁZ.
(Saját felvételünk)
Az első szekéren ül a menyasszony a vőlegénynyel, a másodikon viszik a ládát és nyoszolyát. A míg végig mennek a falun, az ismerősök kiszaladnak a házukból, s hamus fazekakat csapkodnak a szekér kerekeihez. Megérkezvén nagy kurjongatással a vőlegény házához, ott megkezdődik a táncz meg a lakmározás, mely egész éjen át tart. Reggel mindenekelőtt avatásra a templomba viszik a menyecskét, innen pedig a kuthoz. Felhuznak egy vödör vizet, s mindenki pénzdarabot dob bele, s a ki csak közel ér a menyasszonyhoz, meglocscsantja, úgy hogy végül csuromviz lesz az ünneplő ruhája. Csak ezután adják át férjének. A kutnál való meglocsolás más községekben is előfordul, főképen a vármegye nyugati részén.
Szőllős-Ardón szintén első nap van az esküvő, este vacsorával és tánczczal. Másnap van a kontyozó, a menyasszony-tánczczal, mely után eloszlanak a vendégek és csak este gyülnek megint össze vacsorára. A vőfélyköszöntők, valamint a czigányzene nem maradhatnak el sehol sem. Eredeti vőfélyverseket azonban nem találtunk a megyében, s a kikhez kérdést intéztünk a vőfélyversek szövege dolgában, mind azt felelték, hogy a vőfélyek egy kaptafára szabott s rossz versekben, szegény humorral ismétlik a 392bibliai történeteket és az ételek dicséretét. Ennek oka pedig az, hogy egyre-másra a ponyván levő verselményeket vagy a népnaptárakban terjesztett, sava-borsa hijával levő rigmusokat mondják el.
Kenyheczen legalább melodramatikus szinnel frissítik föl ezeket a bemagolt mondókákat. Itt a násznagyok is érdekes jelenségek, mert vállukon keresztbe kötött törülköző-kendővel járnak a násznép közt s mikor a vőfély a menyasszonyt bucsuztatja, minden versszak után mélabús kadenzát játszanak a czigányok. Bekendőzéskor a vőfély veszi le a koszorut a menyasszony fejéről, s e közben szintén verset mond.
A három napig tartó lakodalmaknál vasárnap van a konyhatáncz és vacsora, hétfőn az esküvő s kedden az avatás és kontyozás, a mit néhol kontyolónak is hívnak. A lakzin a magyarok általában bort isznak, de már a pálinka is nagyon terjed; a tótok meg alig isznak bort, hanem pálinkától mámorosodik meg az egész násznép. Van helység, a hol egy nagyobb menyegző alkalmával 100–150 liter pálinkát isznak meg a vendégek.
A leányok többnyire 18–20 éves korukban mennek férjhez, tehát elég fiatalon. Egyes községekben, mint Somodiban, Görgőn már tizenöt éves korukban. Hajdan a legények is mindenütt korábban házasodtak, s az erkölcsiség ellen nem tehettek annyi kifogást, mint ma, a mikor, noha a nép erkölcsi érzéke általában elég jó a vármegyében, sok helyen találkozunk már meglazult erkölcsi felfogással. Vannak községek, a melyekből nem is vesznek leányt az odavaló legények, annyira félnek kikapós, fényüző természetüktől. Ezek a pártában maradtak természetesen a városba vonulnak, hol kényelmesebb életet találnak s az erkölcsi elzüllés utjára tévednek. Az általános védkötelezettség behozatala óta a legény nem házasodhatik előbb, míg eleget nem tett katonai kötelezettségének, 24 éves koránál előbb alig, de már nem ritka az idősebb vőlegény sem. Általában azonban a katonasor leszolgálása vagy a felmentés után mindjárt hozzálátnak az önálló háztartás megalapításához.
